Bartók Béla szerint a magyar népzene példák sokaságát kínálja arra, miként is lehet legkisebb formában, legszerényebb eszközökkel valamilyen zenei gondolatot legtökéletesebben kifejezni. E gondolat jegyében 2012. április 28-án bensőséges hangulatú kamarakoncert erejéig az újkígyósi Ipolyi Arnold Népfőiskola vendége volt a –kiváló ifjú énekesnővel Agod Alízzal megerősített– Rohoncz Folkműhely, Bolya Mátyás és Szokolay Dongó Balázs már-már legendás zenei duója.
Az újkígyósi műsorban népzenei és történeti dalok, táncdallamok és ezek kapcsán megfogalmazott saját szerzemények és improvizációk hangzottak föl. Elemi erővel szólat meg maga a nagybetűs ZENE az egyesület székházának Bálint Sándorról elnevezett termében, ahol nem csupán a terem kiváló akusztikája, de a tárgyi környezet is segítette mind a zenészeket, mind azokat, akik hallgatói lehettek ennek a páratlan produkciónak. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a jelenlévők olyan magas szintű zenei élményben részesülhettek, amely megállta volna a helyét a világ bármelyik elegáns és drága koncerttermében is. Zenéjé-vel Szokolay Dongó Balázs és Bolya Mátyás két kérdésre is egyértelmű feleletet adott: Az elsőt mostanában számos újságíró is fölteszi nekik, hogyan lehetséges, hogy zenei kettősük olyan énekesnők mögött jelenik meg, mint Bognár Szilvia, Palya Bea, az ünnepelt operaénekesnő Rost Andrea vagy éppen Sebestyén Márta, a magyar kultúra nagykövete. A másik, a valódi művész szerénysége, hiába vagy ünnepelt sztár, hiába lépsz föl a világ legjelesebb he-lyein, s hiába közvetítik a legrangosabb zenei műsorok fellépéseidet, a gyökereket, az indulást és a forrást nem lehet és nem is szabad elfeledni.
A Rohoncz Folkműhely zenéje sokban hasonlít Kodály, Bartók és Lajtha László törekvéseihez, pontosabban talán épp a bartóki gondolat XXI. századi folytatása. Abban mindenképp, hogy semmiféle törekvés nincs benne arra, hogy újrafogalmazzon, fölmelegítsen bármiféle „nemzeti” stílust. Sokkal inkább azért nagyszerű, mert a zenei megújulás jegyében a népzene elemi erejében találják meg saját zenéjük előzményét és inspirációját. De ez a zene nem azért lesz jó, mert jól választották ki a gyökereket, s az mondjuk jól elő is adják, hanem azért, mert egyrészt van bátorságuk eldobni és ha kell átszerkeszteni a tökéletlen formát, a felszínt, másrészt – s ez már személyes közelítés kérdése – nem magukat akarják megmutatni, hanem a folyamatos hagyományt, azaz magát az isteni lényeget!
Külön szólni kell Agod Alíz énekéről is. Különösen magával ragadó volt a szováti dalban fölcsendülő finom hajlítások sora, a csángó ballada érzékeny, minden hangjában hiteles távolságtartása és a komlósi blokk kétszeres anyanyelvűsége, otthonos jártasság a népi dallamkincs és előadásmód terén és anyanyelvi tisztaság a hazai, a békési „tót” nyelvjárás rejtelemiben is. Agod Alíz pályája elején álló énekesnő. Szokolay Balázs és Bolya Mátyás világa, mint zenei környezet igen magasra teszi egy kezdő énekesnőnek a mércét. Ám Alíz természetes kedvességével, biztos énekesi, szakmai tudásával, s ami talán a legfontosabb, született tehetségével könnyed eleganciával válik zenésztársainak egyenrangú művészi partnerévé.
A Rohoncz Folkműhely újkígyósi kamarakoncertje igazolta a bartóki igazságot, miszerint a népzene a természet tüneménye. Szokolay Dongó Balázs, Bolya Mátyás és Agod Alíz művészete ugyanazzal a szerves szabadsággal fejlődik, mint a természet egyéb élő szervezetei, a virágok, az állatok. Éppen ezért a teremtett világhoz hasonlóan természetes, gyönyörű, már-már tökéletes, de mégis minden ízében emberi.
Harangozó Imre
készítette.