Június 24-én rendeztük meg harmadik alkalommal a már-már hagyományossá váló, Újkígyósi Hazavárót. A rendezvény célja, hogy megszólítsuk azokat, akik településünkről elszármaztak, szervezzünk egy kellemes, családias találkozót, kulturális rendezvényeket, beszélgessünk, együtt tekintsük át településünk életét, örömeinket, problémáinkat. A 2012-es Hazaváró programja, amely Leader-pályázati támogatással valósult meg, nyitánya egy olyan felkészülési időnek, amely a jelenlegi Újkígyós születésének 200. évfordulóját hivatott előkészíteni. A program megtervezője, és lebonyolítója az Újkígyósért Közalapítvány volt. A sikeres rendezvény után ültünk le a Közalapítvány kuratóriumi elnökével, Harangozó Imrével és kértük arra, mondja el a program előkészítésével, megvalósításával kapcsolatos észrevételeit.
– Nagy segítség volt számunkra, a Leader-pályázat lehetősége, persze az Újkígyósi Önkormányzat nyújtotta háttér nélkül semmire sem mentünk volna. A program ötletének megfogalmazása, a pályázatírás bonyolult, sokszor számomra meglehetősen papírízűnek tűnő feladatát csak csapatmunkában lehetett megvalósítani. A teljesség igénye nélkül meg kell említeni és köszönni Reck Nikolett és Nagyné Rajeczki Krisztina türelmét és kitartását. Külön azzal is meg kellett birkózni, hogy a pályázati kötöttségek eredeti elképzeléseink fontos, tartalmi elemeinek egy részét eleve kilőtték. Örömmel fogadtuk, hogy Újkígyós Város Önkormányzata, az így keletkezett program-béli lyukakat saját forrásból befoltozta. Végül is egy szép, értékes és talán ami a legfontosabb, alaposan végiggondolt programmal állhattunk az érdeklődő közönség elé.
Térjünk rá a konkrét programokra! A Hazaváró idei programja közvetlenül a Galiba Nap elnevezésű gasztronómiai verseny szomszédságába került. Már 23-án délután az Újkígyósi Könyvtárban egy könyvbemutatóra került sor, hallhatnánk erről néhány szót?
– Dr. Erdész Ádám, a Békés Megyei Levéltár igazgatója kiváló és ismert szakember a maga területén, kitűnően ismeri településünket is, így kézenfekvő volt, hogy őt kértük föl arra, hogy foglalja össze és ismertesse azokat a kiadványokat, amelyek Újkígyós helytörténeti, honismereti témában az utóbbi években megjelentek. Jóleső érzés volt hallani a szakember szájából, hogy ezen a téren a megye településeivel Újkígyós bátran vállalhatja a versenyt mind a helytörténeti, honismereti, mind pedig a néprajzi alapkutatás és az összegyűjtött adatokat publikáló irodalom tekintetében is. A könyvbemutató két jeles felkért hozzászólóval is büszkélkedhet. Jelen volt Rostás-Farkas György a Magyar Köztársaság Babérkoszorújával kitüntetett író, költő, és testvére Ruva Farkas Pál Kisebbségekért Díjas költő, újságíró is. Irodalmi igényű hozzászólásukban mindketten felemlegették újkígyósi kötődésüket, és szóltak gyermekkorukban kialakult magyar – cigány kettős identitásukról is. A program zárásaként az Újkígyósért Közalapítvány könyvjutalmában részesültek azok a gyermekek, akik a 2011–2012. tanévben az újkígyósi Széchenyi István Általános Iskolában folyó helytörténet, honismeret foglalkozásokon szorgalmukkal, érdeklődésükkel tűntek ki.
Június 24-e, az Újkígyósi Hazaváró napja. Elevenítsük föl a zenés ébresztővel induló nap fontosabb eseményeit.
– Nagy öröm számunkra, hogy a program előkészítésének döccenései és a tomboló gazdasági válság ellenére, több mint négyszáz elszármazott újkígyósi hallotta meg hívó szavunkat. A tíz órakor kezdődő ünnepi szentmise prédikációjában ft. Szigeti Antal békéscsabai plébános úr, Újkígyós díszpolgára a közösség erejéről szólt, megemlítette újkígyósi őseink megtartó, istenes hűségét is. A szentmisét követően publikációra került sor a Városháza előtt. Bár a hallgatóság jelentős részét a rekkenő hőség és a tűző nap a fák árnyékába űzte, az érdeklődés nem volt kisebb, mint a korábbi Hazavárók esetében. Újkígyós régi szegedi hagyományt is őrizve, híres konyhájáról. Mi nem vesszük észre, de a távolról ideérkezőknek szembe tűnik, hogy az újkígyósiak minden jeles alkalommal pörköltet főznek. Ezt a hagyományt most is folytattuk, 250 kg jóféle szürke-magyar marhából való húsból, kígyósi földben megtermett vöröshagymából, és házi őrlésű paprikából készült a Hazaváró ebédje is. A több mint 500 vendégül látott résztvevő tanúsítja, Újkígyóson nem felejtették még el a pörköltfőzés titkát. Külön köszönet mindazoknak, akik az ebéd előkészítésében, megfőzésében és felszolgálásában részt vettek. Lehet, hogy nem volt szerencsés, hogy egy ilyen finom ebéd után, komoly, szellemi igénybevételt jelentő programok következtek. Talán legközelebb a vendégül látást a programsorozat végére hagyjuk, hátha így aktívabb lesz a kultúra iránti érdeklődés is!
A Hazaváró programok korábbi rendezvényein is mindig komoly kiállítások voltak, olyanok, amelyek bármelyik neves kiállítóhelyen is megállnák a helyüket. Ez most sem maradt el, beszéljünk néhány szót, erről, a „Kortárs művészek a népművészet vonzásában” alcímet viselő emlékezetesen szép alkalmi tárlatról!
– Azt hiszem ez a Hazaváró című kiállítás a művészet, legmagasabb szinten az egyetemes művészet nyelvén fogalmazta meg mindazt a törekvést, amit a Hazaváró programok elindításakor a szervezők maguk elé tűztek. Magyarországon mindig nemzetmegtartó törekvés volt, hogy az idegen minták követésével szemben, egyetemes érvénnyel, magas művészi színvonalon, és anyanyelven szólaljon meg a művészi alkotás. Erre a kis tárlatra olyan kortárs művészek alkotásaiból válogattunk, akik ezt a programot választották művészi hitvallásukká. Úgy érzem Újkígyós nem kis büszkeséggel sorolhatja föl Balogh Tünde, Horváth István, Makoldi Sándor, Mihály Árpád, Pataki Ferenc és Szabó Antónia nevét. A kis tárlatot Makoldi Sándor festőművész és Mihály Árpád szobrászművész rendezte. Megnyitójában Nagy Imre művészettörténész, a hódmezővásárhelyi Tornyai János Múzeum igazgatója az alkalomhoz illő emelkedettséggel foglalta össze az imént emlegetett szemlélet történetét, méltatta a kiállító művészek életművét, és fogalmazta meg azt is, hogy a vizuális anyanyelvünk érvényesülése alapvetően nem művészeti, hanem létkérdés a jövő magyarsága számára. Talán nem túlzás az sem, hogy a kiállításunk megnyitóján világszínvonalon szólalt meg a magyar népdal a számos zenei formációból ismert énekesnő Kovács Nóri és húga, a szintén jeles előadóként ismert Kovács Judit jóvoltából.
A fő programpontok mellé fontos kiegészítő rendezvények társultak, melyek iránt szintén élénk érdeklődést tapasztalhattunk.
– Igen. Az Ezüstág Gondozási Központ épületében nyílt meg Hegedűs Zsolt újkígyósi származású alkotó, javarészt pasztellképekből álló kiállítása. Itt az a megtiszteltetés ért, hogy Zsolt barátom engem kért föl a tárlat megnyitására. Fontos, hogy a helyi közönség megismerje a saját köréből kikerült, másutt is sikereket elérő fiainak a tevékenységét. Egész nap látogatható volt a Széchenyi István Általános Iskola iskolatörténeti kiállítása, s ugyanígy meg lehetett tekinteni, az Ipolyi Arnold Népfőiskola kiállításai is. Itt egy egészen pici, de tartalmi tekintetben annál töményebb rész erre az alkalomra készült el. Ugyancsak elkészült végre két régen várt emléktábla is, az egyik az Ipolyi Arnold Népfőiskola két legfontosabb támogatójának, Újkígyós Város Önkormányzatának és a Lakitelek Népfőiskola Alapítványnak a nevét tartalmazza, a másik alapító elnökségi tagunknak, Zsótér Józsi bácsinak állít emléket. Külön öröm, hogy a távolról elszármazottak mellett, sok olyan újkígyósi is eljött, aki eddig csak hallomásból ismerte Egyesületünk munkáját.
A program egyik csúcspontja, ugyanakkor zárása is a Szűz Mária Szent Neve templomban megrendezett népzenei hangverseny volt.
– Valódi hazatalálás volt, a programot záró templomi koncert élménye is. A Matokabinde zenekar tökéletes néprajzi hitelességgel, könnyed eleganciával, de a tanult zenészekre jellemző, magas szintű művészi igényességgel játszotta azt az erdélyi vonós zenét, melyet Kodály, Bartók, Lajta és Kallós Zoltán gyűjtéseiből ismerünk, s amely magában hordozza népünk legősibb hagyományrétege mellett, a reneszánsz udvari muzsika elemeit, s ötvözi mindezt egy többnyelvű és több kultúrájú vidék egymásra ható népeinek sajátos ízlésvilágával is. A két énekesnő, Kovács Nóri és Kovács Judit, ha lehet, a végletekig fokozta a tökéletes zenei élményt. Énekükkel valóban haza varázsolták hallgatóságukat, nem egy megosztottsággal, feszültségekkel és gyarlósággal terhelt földi hazát, hanem annak isteni tökéletességre nyitott mását villantva fel. Ha van célja a művészetnek, bizonyosan ez lehet…
Végezetül megkérdezem: véleménye szerint, hogyan lehetne összefoglalni röviden e gazdag nap történéseit?
– 2014. szeptember 1-jén lesz Újkígyós 200 esztendős. Van egy olyan forrásunk is, amely szerint őseink első képviselői 1812-ben léptek először kígyósi földre. Mára Újkígyós mindannyiónk számára otthont, közösséget, s a mi talán mindennél több, szülőföldet jelent. Szülőföldet, sokszor a maga szeretetlenségével, önzésével, gyarlóságával is. Ezt az érzést Kalász László költő fogalmazta meg a legpontosabban egyik versében: „megrepedezik a föld / áhít beleesnem / e szerelmes szülőföld / elveszejt már engem…” Az idő előtti földbeesést azért a lehetőségek szerint el kell kerülni! Az ilyen rendezvények arra valók, hogy fölvillantsák a jobbik énünket, melegedjünk az ősök tüzénél, gyűjtsünk erőt, a közösség erejét a holnap mindennapi nehézségeinek leküzdéséhez. Talán elmondhatjuk, hogy a III. Újkígyósi Hazaváró elérte célját mindazok számára, akik részt vettek ezen a szép, hitet erősítő, lelket melengető programon.
Köszönöm a beszélgetést!
Harangozóné Csortán Erzsébet
készítette.
