Özvegy Dosa Albertné, Erzsike néni 2010. december 23-án töltötte be 100. életévét. E jeles alkalomból Újkígyós Város Önkormányzata is köszöntötte Erzsike nénit: Szebellédi Zoltán polgármester gyönyörű virágcsokorral és emléklappal kedveskedett az ünnepeltnek.
Isten éltesse Erzsike nénit erőben, egészségben!
Dosa Albertné, született Filep Erzsébet, 1910. december 23-án született a Maros megyei Radnóton, Filep Miklós és Papp Mária második gyermekeként. Édesapja városházi tisztviselő volt Nagyenyeden, aki az I. világháborúban a frontra került, 1915-ben hastífuszt kapott és meghalt. (Egyetlen emléke édesapjáról, hogy nagyon szépen hegedült). Édesanyja örmény származása révén, az árván maradt három kislányt, két gazdag örmény nagybácsi vette pártfogásába. Mindent megadtak neki és testvéreinek, így lány korában gondtalanul élte a jó házból való kisasszonyok életét: teniszezett, zongorázott, összejövetelekre járt.
1940-ben Kolozsvárott férjhez ment Dósa Albert református lelkészhez és még ebben az évben megszületett Márta leánya. 1945-ben Marosvásárhelyre költöztek, ott született a második gyermeke, György.
A továbbiakban a háztartást vezette. Három unokáját nagyon szerette, a legnagyobb, autista fiút ő tanította meg írni. 14 évig volt munkaviszonyban a marosvásárhelyi Bolyai Farkas Kollégium sportszertárosa volt. Nyugdíjasként 1996-ban lányához költözött Békéscsabára, majd 2006-ban Újkígyósra.
Napjai TV-nézéssel telnek, ami egyre nehezebb a növekvő szürke hályog miatt. Még 2008-ban unokájával nagy sétákat tettek, főleg a Petőfi utcában.
Náhóczki János: Száz év!
Száz év! Szinte már történelem!
Száz év! Ennyi a történetem
Száz év, mely lassan mind elfogyott
Száz év és mégis, itt vagyok
Láttam elveszni két háborút
Láttam csodát és kaptam borút.
Száz ősz, száz nyár, tél és tavasz
Boldogság, mosoly, könny és panasz
Jutott az életből ezer csoda
S ha rosszat is osztott, nem sírtam soha
Elveszett mellőlem társ és barát
Kiket a halál, mind megtalált
De mindig volt erőm és vittem tovább
Keresztem, lassan, mindig tovább
S most itt állok fáradtan Közöttetek
Kik jöttetek hozzám, hogy köszöntsetek
Száz évet élni, nem dicső dolog
De ember maradni, hol a világ gonosz
Kenyeret szelni, hol gyilkolt a kés
Így élni száz évet, nem volt kevés
Köszönöm Nektek, hogy eljöttetek
Hogy ünnep fényébe emeltetek
Nem tudom hány évet ad még az ég
De Köztetek élni, jó volna még
készítette.
