A Minisztérium 2010. november végén levélben fordult a települések önkormányzataihoz és a nagyobb civil szervezetekhez kérve, hogy legyenek partnerek a kihűléses halálesetek megelőzésével kapcsolatos együttműködésben és – amennyiben szükséges – a megfelelő intézkedések előmozdításában.
Ebben a tájékoztatóban az önkormányzatok beszámolói alapján összegeztük, hogy milyen jó tapasztalatok, gyakorlatok léteznek ma Magyarországon a kihűléses esetek megelőzésére. Reméljük, hogy mások számára is használható ötletekkel szolgálhatnak.
A legtöbb válaszadó településen az önkormányzat, a szociális, egészségügyi, gyermekvédelmi intézményi ellátórendszer – nem ritkán karöltve a rendőrséggel, polgárőrséggel vagy a településőrséggel – speciális jelzőrendszert működtet. A jelzőrendszer lényege – bár az egyes teleülési gyakorlatok a részletekben eltérhetnek egymástól –, hogy minden tagja közösen meghatározott, konkrét feladatot lát el, és a szereplők számára egyértelmű, hogy mikor milyen intézkedéseket kell megtennie, kinek és mikor kell jeleznie. Például a rendőrség és a polgárőrség (településőrség) egymás között megosztva, nem egyszerre járőröznek, így a nap 24 órájában biztosítva van a településen lakó rászorulók figyelése. Ugyanígy például a háziorvos értesíti a családsegítő szolgálatot, ha egy idős ember egészségi állapota romlik és segítségre szorul.
A jelzőrendszer különböző szereplői a tudomásukra jutott információkat továbbítják egymásnak, ezáltal lehetségessé válik, hogy az intézkedésre jogosultak minél hamarabb megtehessék a szükséges lépéseket.
A válaszadó települési önkormányzatok jelentős része biztosít támogatást a rászorulók részére (a lakásfenntartási támogatáson túl) tüzelőanyag-vásárláshoz vagy a fűtéshez (természetben – vagyis tűzifa osztással – vagy segélyként). Egyes önkormányzatok lehetővé teszik, hogy a rászorulók a település területén lévő, csatornaparti, közterületi, árokparti és külterületi fa- és bozótirtásból tűzifához jussanak. Arra is találhatunk példát, hogy az önkormányzat az erdészettel vette fel a kapcsolatot, hogy a legrászorultabbak a piacinál kedvezőbb áron, vagy akár ingyenesen tűzifához juthassanak.
A lakhatás megőrzése, illetve a hajléktalanná válás megelőzése érdekében a legnehezebb anyagi körülmények között élők speciális védelmet érdemelnek. Ennek eleget téve – az Európai Unió előírásai alapján – került bevezetésre az ún. védendő fogyasztók intézménye a villamosenergia (2008. január 1-től), illetve a gázszolgáltatás (2009. január 1-től) tekintetében. A téli időszakban – sokszor már előtte is – az önkormányzatok tájékoztatják a rászorulókat ennek az ún. védett fogyasztói státusz megszerzésének lehetőségeiről, feltételeiről. Ezen kívül számos önkormányzat hívja fel a gázszolgáltatók figyelmét, hogy az érintett háztartások esetében ne a téli fűtési időszakban kapcsolják ki a szolgáltatást, és lehetőség szerint keressenek mindkét fél számára megfelelő megoldást a hátralékok rendezésére.
A téli hidegekben a legnagyobb veszélynek a településektől távol eső tanyavilágban élők vannak kitéve. Ezzel kapcsolatban az önkormányzatok a tanyagondnokok munkájára tudnak leginkább támaszkodni, akik a külterületen élő lakosok számára biztosítják mindazon segítséget, amihez az elérhető távolságban lévő intézményi ellátás hiánya miatt nem férnek hozzá. Sok helyen a tanyagondnokok a látogatásokat a téli időszakban sűrítik is, hogy a rászorulók ne maradjanak hosszabb időre segítségnyújtás nélkül. Ugyancsak találunk példát arra, hogy lovas rendőrök járőröznek a tanyavilág autóval nehezen megközelíthető részein.
Azokon a településeken, ahol működik hajléktalan-ellátás, az önkormányzati válaszlevélben külön említették azokat az intézkedéseket, amelyek a hajléktalan emberek téli krízisidőszakban történő ellátását célozzák. Több településen az utcán élők részére lakásbérleti lehetőséget ajánlottak fel, illetve más településen működő hajléktalan szállón történő elhelyezést.
Az önkormányzatok többsége különböző módokon (hirdetőplakátok, helyi média) felhívást intézett a kihűléssel járó veszélyhelyzetekkel kapcsolatban a lakossághoz. Sokszor a szociális és/vagy egészségügyi intézmények figyelmét is felhívták a veszélyre, illetve kérték, hogy a téli időszakban fokozottan figyeljenek a veszélyeztetett, főként idős emberek helyzetére.
Mindenképpen figyelemreméltóak és ajánlhatóak azok az önkormányzati gyakorlatok, ahol konkrét intézkedési vagy cselekvési terv elkészítésével készülnek fel a télre. Ennek elemei:
– a lakosság körében előzetesen elkészített felmérés (családsegítő és gyermekjóléti szolgálatokon keresztül) a legveszélyeztetettebbek körének meghatározására,
– a településen belül működő szociális, egészségügyi szolgáltatók valamint a rendőrség, polgárőrség, közterület-felügyelők összehangolt működésének előírása: feladatok, feladatkörök meghatározása, felelősök kijelölése, feladatokhoz rendelt tényleges intézkedési kötelezettségek meghatározása, stb.
– a tél végével a tapasztalatok áttekintése, összegzése.
Érdemes még néhány példát, települési gyakorlatot kiemelni:
– a magányosan élő idősek, betegek esetében fontos jelzés lehet, ha a ház előtti járdán, udvaron lévő havat már egy ideje nem takarította el a gazdája, vagy éppenséggel nem füstöl a kémény, vagy régóra (nem) ég a villany, esetleg az ételhordó edényt nem vitte be senki,
– idősek, betegek esetében az önkormányzat gondoskodhat a kertekben, a házak előtti járdák és az udvarok hó eltakarításáról, síkosság mentesítéséről,
– vasúti váróterem éjszakai nyitva tartása hajléktalanok részére, az ott tartózkodók ellátásáról (tea és meleg étel biztosításával) pedig a családsegítő szolgálat gondoskodik,
– a település jelzőrendszerébe a postás bevonása, hiszen ő az, aki naponta járva a házakat hamarabb felfigyelhet a szokatlan helyzetekre, vagy hamarabb értesülhet azokról, akik segítségre szorulhatnak
– jótékonysági koncert szervezése, melynek bevételéből (részben vagy egészében) megoldható a rászorultak részére a tűzifa-vásárlás
készítette.