A 2011-es év végéhez érve befejeződik a CSALÁD ÉVE is. Visszatekintve erre az évre nagy-nagy öröm és hála van a szívemben. Hálát adok azért a sok-sok kegyelemért, amely az esztendő folyamán áradt ránk, és megköszönöm mindazok odaadó, áldozatos munkáját, akik a legkülönbözőbb programokat szervezték, akik tanúságot tettek a családi élet boldogsága és szépsége mellett, akik nem csak hirdették, hogy a család pótolhatatlan szolgálatot tesz a társadalomnak, hanem munkásságukkal maguk is elősegítették, hogy ennek a szolgálatnak a gyümölcsei érvényesülhessenek.
Püspöki Konferenciánkat a 2011. évnek a Család Évévé nyilvánításában az a szándék vezérelte, hogy felkeltsük az emberek szívében a szeretet és a felelősség érzését a társadalom legfontosabb intézménye, a család iránt, azok pedig, akik ennek a felelősségnek a tudatában élnek, tegyenek tanúságot a család intézménye és pótolhatatlansága mellett. A Család Évét elindító körlevél rámutat: „Kortársaink közül sokan abban akarják megélni szabadságukat, hogy mindentől függetlenítik magukat, semmire nincsenek tekintettel, a másik emberre sem, a közösségre sem, a saját jövőjükre sem.” Az ilyen emberek a családot is szabadságuk gátjának tekintik, elutasítanak mindent, ami családbarát.
Szociológiai felmérések tanúsága szerint Magyarországon a fiatalok többsége családban szeretne élni, jövőjét családapaként, vagy családanyaként képzeli el. A statisztikák is azt bizonyítják, hogy a magyarok általában családbarátok. Ezt a Család Évének fogadtatása is mutatja: az egész országban megszaporodtak a család-témában tartott konferenciák, képzések és tanfolyamok, táborok sokaságában ünnepeltek vidáman és felszabadultan fiatalok és idősebbek. Családbarát gondolkodásában megerősödött a magyarság, és ez már önmagában is eredmény.
Szerencsés egybeesés volt az, hogy az esztendő első felében Magyarország adta az EU elnökségét, és programjának egyik prioritásául éppen a család ügyének felkarolását választotta. Európa érdeklődése ugyanis a család iránt az utóbbi időben megnövekedett, nem utolsósorban az egyre fenyegetőbb demográfiai helyzet miatt. A magyar elnökség ezért március végén Demográfiai és Népesedési Figyelemfelkeltő Hetet rendezett számos hazai és nemzetközi rendezvénnyel. Ezek sorában ott volt az a Nemzetközi Tudományos Konferencia is, amelyet Püspöki Konferenciánk rendezett számos kitűnő hazai és külföldi előadóval. Ennek a konferenciának az egyik legfontosabb üzenete az volt, hogy építsünk bátran és határozottan a Katolikus Egyház tanítására: a mai válságos helyzetből ennek a tanításnak nyomán megtalálható a kiút. A család- és életellenes erőkről a konferencián elhangzott előadások alapján azt is megállapíthattuk, hogy nem ideológiákkal, tévtanokkal állunk szemben, hanem magával a Gonosszal, aki “nem megy ki másképpen, mint imádság és böjtölés által”. (Mk 9, 29)
Ezen a konferencián emlékeztünk meg arról, hogy 30 éve adta ki Boldog II. János Pál pápa – a családok nagy pápája – Familiaris Consortio című apostoli buzdítását, amelyet azóta a családpasztoráció „Magna Chartájaként” emlegetnek. A Család Évének célkitűzései egybecsengenek a dokumentummal: erősítsük a család belső identitását, és tudatosítsuk missziós felelősségét. A család ugyanis egyszerre tárgya és alanya az evangelizációnak. Tárgya az evangelizációnak, mert rá irányul, de alanya is, mert feladata a szeretet kinyilvánítása és közlése, eleven visszhangja és tükröződése Isten emberek iránti szeretetének, a Vőlegény Krisztus szeretetének a Menyasszony Egyház iránt.
Ugyanezen a héten tartotta tanácskozását Budapesten az Európai Katolikus Családegyesületek Federációja (FAFCE) is. A Federáció elnöksége a magyar EU-elnökséghez fordult: bátorítson minden EU-tagállamot arra, hogy az „Európa a családokért, a családok Európáért” jelmondat értelmében ismerjék fel a családban Európa gazdagságát és jövőjét, nem csupán gazdasági szempontból, hanem az Európa fundamentumát képező alapértékek, vagyis a szolidaritás, az egység és a béke továbbadásának zálogaként. A FAFCE elnöksége megismerve a magyar családpolitika új irányait elismerését fejezte ki, és nemzetközi sajtónyilatkozatban üdvözölte az EU családügyi miniszterek gödöllői tanácskozása elé terjesztendő magyar javaslatokat, különösen azt az irányelvet, hogy érvényesítse az EU a politikai paletta teljes keresztmetszetében a családok érdekét legelső szempontként, a család érdekének előtérbe helyezése adja ugyanis a kulcsot ahhoz, hogy egyensúly jöjjön létre a családban és a munkahelyen végzett feladatok között. Ezért a munkafeltételeket a család érdekeinek figyelembevételével kell kialakítani, nem pedig a munka igényelte feltételekhez igazítani a családi életet. Üdvözli továbbá azt az állítást, hogy a társadalom alapegysége az egy férfi és egy nő tartós szövetségére alapuló család. A figyelemfelkeltő hetet záró miniszteri tanácskozáson azután miniszterelnökünk kiemelte: Európa a népek versenyében akkor kerülhet az élre, ha a család és az értékteremtő munka megkapja az őt megillető megbecsülést. Ezért eltökélten, kitartóan kell munkálkodnunk, mindenkinek a saját közösségében.
A Család Éve jelentős nyilvánosságot kapott a sajtóban, a figyelemfelkeltő hét és a vele kapcsolódó nemzetközi események a címoldalra emelték a családot. Azáltal, hogy Püspöki Konferenciánk határozata értelmében nem egyetlen nagyszabású, sokakat megmozgató eseményre került sor, hanem az ország minden részében és az év folyamán egymást érték a család-rendezvények, állandósult a média érdeklődése a család iránt. Az erre az alkalomra létesült honlapon (www.csaladeve.hu) már kétszázhoz közelít a bejegyzések száma, pedig itt csak a katolikus rendezvények sorakoznak. Sok helyen tartottak konferenciát, ünnepséget, tanácskozást a Család Éve keretében más felekezetek, világi intézmények itthon és határainkon túl is. Joggal mondhatjuk, hogy nagy összefogás jött létre, a jó szándékú emberek megérezve és megértve, hogy a család jólétén áll vagy bukik a nemzet jóléte, sőt Európa jövője, tenni akarnak a családért. A Család Éve felragyogtatta a család értékét, tudatosította, hogy a házasságon alapuló család nélkül a nemzet elenyészik, a gazdaság összeomlik, a kultúra lehanyatlik; társadalmunknak – amelyet az individualizmus, szekularizmus, relativizmus, materializmus tépáz – a család nyújt menedéket, mert képes a társadalom megújítására. A házasságon alapuló család elfogadva az életet, a jövő záloga.
A Család Éve reményt és örömöt sugárzott, beárnyékolja azonban az Európát sújtó súlyos gazdasági válság. Nem a család, az ember van válságban. Az Istent felejtő ember jövőkép nélküli, és mert nincsen jövőképe, ezért a pillanatban akarja megtalálni az örömét, így a fogyasztás kiszolgáltatottja lett. Többet fogyaszt, mint amennyit termelni tud, a hitelezők pedig elkezdik bevasalni az adósságot. Így érzékelhető módon krízisbe kerül mind a család, mind a társadalom. E mögött a gazdasági krízis mögött, amelyben élünk, alapvetően spirituális krízis van, a spirituális krízisnek pedig az alap oka az Isten-felejtés. Világosan fogalmaz a görög ortodox püspököknek a télen megjelent nyilatkozata: A globális válság mesterségesen teremtett válság, mely ürügyül szolgál arra, hogy korántsem emberszerető erők ragadják magukhoz a hatalmat és tartsák ellenőrzésük alatt a világot. A társadalom morálisan elszegényedett, sokakat csak a könnyű meggazdagodás és a féktelen jólétteremtés érdekel, sokan felelőtlenül éltek és elfordultak az igazság szavától.
A család ügye azonban világszerte egyre inkább az érdeklődés középpontjába kerül. Az amerikai székhelyű World Family Congress június végén Moszkvában tartotta Demográfiai Csúcsértekezletét, amelyen a világ 65 országának képviselői találkoztak. Ennek zárónyilatkozata hangsúlyozza: „A természetes család a társadalom alapvető egysége és értéke, amely a földi civilizációk létezésének és az egész emberiségnek szükséges előfeltétele, alternatívák nélküli szükséges feltétel minden nemzet és állam túlélése, valamint fejlődése szempontjából. … Támogatjuk a magyar embereket és a Magyar Kormányt abban a szándékában, hogy megvédje a természetes családi értékeket és az emberi életet a fogantatástól kezdve a természetes halálig az új Magyar Alkotmányban rögzített elveknek megfelelően.” Az április végén elfogadott új Magyar Alkotmány, Magyarország Alaptörvénye ugyanis rendelkezik egy sor családjogi és gyermekvédelmi intézkedésekről, és rögzíti: együttélésünk legfontosabb keretei a család és a nemzet, alapvető értékei pedig a hűség, a hit és a szeretet; Magyarország védi a házasság intézményét mint férfi és nő között, önkéntes elhatározás alapján létrejött életközösséget, valamint a családot mint a nemzet fennmaradásának alapját, támogatja a gyermekvállalást; a magzat életét a fogantatástól kezdve védelem illeti meg.
A Család Éve meghirdetésekor célul tűztük ki, hogy felmutassuk a család által hordozott értékeket, hirdessük és tudatosítsuk, hogy ezeket a minden társadalom számára pótolhatatlan értékeket a család tudja leghatékonyabban kialakítani a jövő generációjában. Amellett, hogy tanúsítani kívánjuk, hogy családban élni boldogság és öröm, hogy érdemes a családi boldogságért megküzdeni, ünnepelni is akarunk, ünnepelni a családot és dicsőíteni azt, Aki a családot az emberiségnek ajándékozza, Aki a házastársakat egymáshoz vezeti és IGEN-t mond az ő IGEN-jükre.
Ebben az esztendőben immár 18-adszor tartottunk Országos Családkongresszust, ennek zárónapján pedig Családfesztivállal ünnepeltünk. A család, amikor ünnepeljük, megéli önazonosságát és egységét, megerősödik abban a tudatban, hogy van mit ünnepelnie, hogy ő a társadalom és az Egyház alapsejtje, és fontos küldetése van. Ezáltal erőt nyer a jövőhöz, viszonyítási pontot kap. Az ünnep után szebb és könnyebb a hétköznap is. Nem lehet statisztikát készíteni arról, hogy hogyan indult a következő hét azoknak a családoknak, akik részt vettek a fesztiválon, de az biztos, hogy az ünnep kiáradt az egész országra, hiszen az ünneplő családok az ország minden tájáról jöttek, sokan pedig a televízió, rádió és más hírvivő eszközök segítségével kapcsolódtak be az ünneplésbe.
A 2012-ben esedékes Családok 7. Világtalálkozójának mottója: Család: munka és ünnep. XVI. Benedek pápa erről írja: „A munka és az ünneplés szorosan kapcsolódik a családok életéhez: meghatározza a döntéseket, befolyásolja a házastársi, illetve a szülő-gyermek kapcsolatot, és hat a családnak a társadalommal és az Egyházzal való kapcsolatára. … Napjainkban a munkaszervezés elvét és gyakorlatát a piaci verseny és a legnagyobb profit határozza meg, az ünnepet pedig olyan lehetőségnek fogják fel, amikor az ember elmenekülhet és fogyaszthat. Ez pedig hozzájárul a család és a társadalom szétzilálásához és az individualista életmód terjedéséhez. … Ezért segítsük összeegyeztetni a munka igényeit és időbeosztását a családéval, törekedjünk az ünneplés igazi értelmének újrafelfedezésére is.” Az előttünk álló esztendőben építsük programunkat a Világtalálkozó mottójára, segítsük családjainkat az Evangélium szellemében dolgozni és ünnepelni.
A Család Évének eredményeiről korai lenne még mérleget készíteni. Bízom abban, hogy mind többen és többen lesznek, akik hűségesek az Isten megálmodta családideálhoz, akik azon munkálkodnak, hogy egyre több ünnepelnivalójuk legyen. Isten beoltotta az emberek szívébe a házasság utáni vágyat és soha nem szűnik meg szeretetével ezt a vágyat táplálni. Sokan döbbennek rá: „Uram, kihez mennénk? Az örök élet igéi a tieid.” (Jn 6, 68) A „válság” sokakat elbizonytalanít, de ugyanakkor erősödik is a vágy a „boldogabb családok” iránt. A Család Éve ráirányította a figyelmet a családokra, a család társadalmi szerepére és nélkülözhetetlenségére, és megmutatta azt az utat, amelyen az ember visszatalál a család és a házasság igazságához.
Adjunk hálát Istennek azért a sok ajándékért, amit ebben az évben kaptunk, és kérjük buzgón: „Isten áldd meg a magyart!”
Bíró László
az MKPK családreferens püspöke
a Magyar Katolikus Családegyesület elnöke
készítette.