Szeptemberben, mikor éppen órát tartottam, bekopogott hozzám egy úriember, már nem emlékszem pontosan, hogy honnan jött, de nem a szomszédból, valahonnan a Dunántúlról, és a moldvai kiállítást kereste. Nagyon örültem, hogy ebben a „turizmusszegény” időszakban is, eljön valaki Újkígyósra, hogy ezt a kincset megnézze. Bemutatnád pár gondolatban, hogy milyen kincs vonzotta őt (is) ide, s hogy mennyi embert is hozott el hozzánk ez a gyűjtemény?

Újkígyósi székházunkban berendezett s a Kárpát-medence szerte ismert és elismert, a városi és Békés megyei értéktárban is számon tartott, igényesen kivitelezett kiállításainkban megjelenik a hely szelleme, valamint – hazánkban egyedülálló módon – a moldvai csángómagyarok példátlanul gazdag tárgyi öröksége is. 2020-ban, október végéig több mint 623-an látogatták meg a kiállításokat. Látogatóink többsége emiatt érkezett a településre.

Az Egyesület munkájából évről évre kiderül, hogy jó kapcsolatot ápol más hasonló szervezetekkel, s rendszeresen segíti mások munkáját, valamint egyfajta mentortevékenységet is végez, segítve a népművészet iránt érdeklődő, fiatal gyűjtők elindulását. Melyek a legfontosabb események e tekintetben az elmúlt évben?

Kiemelkedően fontos minden területen a kapcsolatok erősítése, az előttünk járók tapasztalatának, tudásának megismerése, az együttműködés. E célok mentén megvalósult legfontosabb eseményeink:

2020. augusztus 27-től 29-ig az Ipolyi Arnold Népfőiskola képviseletében részt vehettünk a Nemzeti Művelődési Intézet szervezésében megvalósuló Népfőiskolai Látóúton. A program a „Művelődő közösségek az Alföldön” címet viselő projekt keretei között zajlott, melyben a közművelődési, kulturális intézmények, a térségben működő népfőiskolai kezdeményezések bevonásával a jelenlegi helyzetet bemutatása, átfogó szakmai kép nyújtása, valamint a már korábban is meglévő kapcsolatok erősítése volt a cél. Az út fontos állomása volt Újkígyós is. Városunkban köszönthettük a Csongrád, Békés és Hajdú-Bihar megyében működő népfőiskolai közösségek, a teljesség igénye nélkül a Bihari Népművészeti Egyesület, a Bihari Szabadművelődési és Népfőiskolai Egyesület, a Kék Kálló Menti Népfőiskolai Társaság, valamint a vésztői Sinka István Művelődési Központ, Népfőiskola és Városi Könyvtár vezetőit, képviselőit. Kedves vendégeinknek bemutattuk a település múltját és jelenét, valamint az Ipolyi Arnold Népfőiskola három évtizedes szakmai tevékenységét és kiállításait is. Az újkígyósi programrész a Park Étteremben elköltött ízletes ebéddel zárult, s utazás után folytatódott tovább Mórahalmon…

A mórahalmi Kapocs Népfőiskola példaként tekint a három évtizedes tapasztalattal bíró Ipolyi Arnold Népfőiskolára. Mint írják, e tapasztalatok átadásával nagyban segítettük munkájukat. Többek között azzal is, hogy egy-egy programjuk eredményeként létrejött kiállításainkat rendelkezésükre bocsátottuk. Ennek köszönhetően az újkígyósi Ipolyi Arnold Népfőiskola ’56-os kiállítását, valamint a moldvai csángómagyarok életébe is bepillantást engedő fotótárlatát is láthatták az érdeklődő mórahalmiak.

Az Ipolyi Arnold Népfőiskola és személy szerint én is szerény lehetőségeink határáig egyfajta szakmai segítséget nyújtott egy ígéretes fiatal gyűjtőnek, a 22 esztendős Pusztaföldváron élő Nagy Ádámnak, aki nagy szorgalommal gyűjti a hagyományos élet tárgyi emlékeit.

A mezőgazdasági eszközökből, különböző népi mesterségek,  szakmák tárgyi emlékeiből és a népművészet jeles tárgyaiból összeállított kiállítási anyagot 2020. november 6-án a gyűjtő szülőházában közösen nyitottuk meg.

Gurzó K. Enikő a Magyar Nemzet újságírója, aki az Ipolyi Arnold Népfőiskola elnökéről, Harangozó Imréréről készülő riport kapcsán 2020. november 17-én járt a Népfőiskola székházában. Írásában egy éppen folyamatban lévő film forgatásról is megemlékezik: „Kilépünk a bánáti szobából, és már az újkígyósi teremben is vagyunk, ahol épp a napokban filmet forgattak a Hagyományok Háza égisze alatt. Érkezésünkkor Imre épp a munkálatok utolsó nyomait igyekezett eltüntetni.” 
Erre azért nagyon felcsillant a szemem, miről is van szó?

Valóban éppen forog egy filmes sorozat, melynek fontos helyszíne volt az Ipolyi Arnold Népfőiskola újkígyósi székháza. A tervek szerint 12 epizód készül, melynek minden része egy-egy magyar népdalt, balladát mutat be. Ígéretes a stáb névsora, a sorozat rendezője Sztanó Hédi, operatőre Dénes Zoltán, az élő hangot pedig Juhász Réka énekes, gardonos, a Népművészet Ifjú Mestere adja, aki egész családja révén valósággal beleszületett a népzene és a táncházmozgalom világába. Éppen erre a személyes attitűdre épül a film, hiszen Réka előadói pályája mellett alapvetően fontosnak tartja a népdalhoz, de tágabb értelemben a saját kultúránkhoz fűződő érzelmi viszony erősítését, továbbadását, tanítását. A tervek szerint minden epizód egy-egy népdalt mutat be, segítségül hívva Harangozó Imre gondolatait és az Ipolyi Arnold Népfőiskola gondozásában lévő gyűjteményéből válogatott tárgyak jeleit.

Egyre csak futunk valami után, a körülmények és önmagunk alkotta mókuskerékben. Ebben a fárasztó, kilátástalan loholásban az a legrosszabb, hogy elhisszük, hogy ennyi a világ. Egyedüli valóságnak észleljük, sajnáljuk, szinte már gyászoljuk magunkat… Azon tűnődtem a napokban, egy vígasztalan, későőszi délelőttön, hogy vajon képesek vagyunk egyet oldalra is lépni, kiszállni a mókuskerékből s egy pillantásra kívülről nézni az egészet?