1997-ben a képviselő-testület az Újkígyós díszpolgára címet posztumusz kitüntetésként néhai gróf Wenckheim József Antalnak (aki 1780-tól 1852-ig élt), Újkígyós község megalapítójának adományozta.

Mit tett ez az ember, amivel kiérdemelte a község lakóinak máig tartó tiszteletét? A válasz egyszerű: Nélküle nem lenne ma Újkígyós.

Amikor 1723-ban Harruckern János György megkapta Békés megyét a török kiűzése során tett érdemeiért, Kígyóst pusztaként említi a királyi adománylevél. Itt, ezen a helyen, ahol most állunk, vadvizekkel szabdalt, szélviharoktól, hófúvásoktól korbácsolt, lakatlan, ismeretlen vidék, terület volt. Ezen a helyen víziállatok serege tanyázott, szúnyogok, bögölyök felhőnyi sokasága támadta az eltévedt utasokat. Télen pedig, amikor a szélvész végigszáguldott a pusztán, farkasok üvöltését hozta magával, jelezve, hogy itt az ősi, a vad természet az úr.

A 150 évig tartó török megszállás alatt a község térségében megszűnt az emberi élet. Pedig ez a föld — amelyet akkor mocsár és gaztenger fedett — akkor is jó termőtalaj volt. Csak az emberkéz hiányzott, amely értékteremtő, áldott munkájával újra életet lehelt volna ebbe a tájba.

Gróf Wenckheim József Antal volt az, aki megkereste és megtalálta azokat az embereket, akik meghozták a feltámadást. A gróf úr, amikor anyagi örökségként megkapta a kígyósi pusztát, elhatározta, hogy betelepíti azt, sőt saját maga is kiköltözik ide. Ekkor 1815-öt írtak.

Legjobb megoldásnak a dohánytermesztés ígérkezett. A napóleoni háborúk miatt az amerikai dohány nem juthatott el Európába. Ennek pótlására itthon kellett dohányt termelni. A hiány felvitte a dohány árát, s a dohánytermesztés jó üzleti lehetőséggel biztatott. Gróf Wenckheim József Antal szerencsés kézzel nyúlt a termesztés megszervezéséhez. Szeged környékéről először 100 dohánykertész családot, később újabbakat költöztetett a kígyósi pusztára, akik feltörték a földet, és a puszta humuszban gazdag talaján megkezdték a termelést.

A gróf úr később is törődött a dohánykertészeivel. A szerződés lejáratakor megújította azt, s így a kígyósi kertészek feje fölött soha nem lebegett annak a veszélye, hogy falujukat lebontva onnan máshova kell költözniük. Bizony más „gányófalvaknak” nem egy esetben ez lett az osztályrészük.Később, amikor erre lehetőség nyílt, a község megvásárolta ezt a földterületet, ahol immár végérvényesen megtelepedhetett az új község, melynek neve: ÚJKÍGYÓS. Községünk története ettől kezdve folyamatos. Az elmúlt 182 év alatt vált településünk olyanná, amilyen most.

Amikor ma köszönetünket fejezzük ki néhai gróf Wenckheim József Antalnak azért, mert 1815-ben lerakta Újkígyós alapjait, egyúttal tisztelgünk azok előtt a bátor dohánykertészek előtt is, akik eljöttek ide, az ismeretlenbe. Tisztelgünk az értékteremtő emberi munka előtt, amely a pusztából oázist teremtett.