„AKAROM” – Interjú Szabó Anita énekesnővel

2014. november 12.

A napokban az egyik kereskedelmi csatorna tehetségkutató műsorában feltűnt egy 19 éves, sokunk számára ismerős lány, Szabó Anita. Ugyan békéscsabai színekben indult a versenyen, mégis ezer szállal kötődik Újkígyóshoz. Megkértük Anitát, hogy meséljen magáról, mondja el, hogyan került be a versenybe, milyen tervei vannak.

Mondj néhány mondatot magadról, a családról, mi az, ami ide köt Újkígyóshoz?

A szüleim válása után Újkígyósra költöztünk. A nagymamám itt volt rajztanár, ezért a család úgy határozott ide irat be suliba. Az egész életem kígyóshoz köthető, legyen szó iskoláról, szerelemről, zenéről. Sokszor voltam egyedül otthon, mert anya sokáig dolgozott, ilyenkor éltem ki az éneklési hajlamaimat, megtanultam főzni, meg úgy egyáltalán önállónak lenni. Nagyon fontos évek voltak.

Ezek szerint voltak itt olyan emberek, akik inspiráltak téged, vagy akiknek sokat köszönhetsz.

Újkígyós tehetséggondozása kiemelkedő. Saját tapasztalatom, hogy nagyon kevesen vannak azzal tisztában mit is jelent a tehetséggondozás pontosan. Ha valaki az utóbbi szót hallja, általában végig sem olvassa vagy hallgatja a mondandót, mert már a csapból is ez folyik. Aztán gyorsan le a lefolyón. Gyerekként volt szerencsém hamar átélni, mit is jelent ez pontosan. Sokáig tartó edzéseket, sok-sok tanulást, fegyelmet és a „Istenem mikor van már vége?!” mondatokat. Na meg a különböző sportágakat, táncot, zenét, művészetet. Most, hogy nagyobb rálátásom van, elmondhatom, hogy a körzet kiemelkedő helyszíne Újkígyós. A város magas szintű értékrendek szerint működik, a vezetés stabil, jól összeállított példaértékű emberekkel tele. Az iskolában rengeteg lehetőség adott arra, hogy a gyerekek bármilyen hajlamaikat kiéljék, legyen szó sportról, vagy más művészeti ágakról. Kiemelt szerepet kapnak a közösséget összetartó városnapok, és egyéb rendezvények, ami még inkább növeli a település eszmei értékét. Személyes tapasztalatom, hogy az egyéni figyelem és a tanárok nyitottsága sokat jelentett az életemre való tekintettel. 7-8 éves koromban Harangozó Imre volt a hittantanárom (igaz, nem sokáig mert csapongtam a különböző vallások és egyéb eszmék között). Akkoriban már sokat hallgattam gospel zenét, és minden vágyam az volt, hogy egyszer majd én is úgy énekelhessek. Ma már sajnálom, hogy az órai nagy álmodozások közepette nem mindig sikerült odafigyelnem rá, pedig még többet tanulhattam volna tőle. Pár évre rá bekerültem az iskolai kórusba, ahol Zubán Gabriella énektanárnő megengedte, hogy egy karácsonyi műsorban szóló dalként elénekelhessem az Amazing Grace c. dalt. Életem első közönség előtti szereplése volt, szóval nagy hatást gyakorolt rám, bár a templomi ének, még mindig birizgálta a gondolatomat. A hittan órai álmok után 10 évvel, és a Voice of Mcdonald’s után, megkaptam életem legnagyobb felkérését. Énekelhettem az Adventi ünnepségen a templomban. Hatalmas megtiszteltetés volt, rengeteget készültem rá. Miután megvoltak az alapdalok, teljesen átfagytam a jéghideg épületben, na meg remegtem az izgalomtól. A végén el akartam énekelni az Amazing Grace-t. Nem tudtam a szöveget, ezért papírcetlire írtam, ami pár dal után teljesen összegyűrődött a kezemben. Nem volt alattam se zene, se kórus. Tök egyedül, mint a kisujjam. Síri csend, mikrofon nélkül és nekem a végére végem volt. Ott voltak az emberek, akik között felnőttem, akik támogattam és leírhatatlan érzés volt az egész. Hát ezért érdemes csinálni. Előző kérdésedre visszautalva, számomra ezt jelenti, ha valaki Újkígyóst említi nekem: KAPU-LEHETŐSÉG-GÓL

Említetted, hogy a nagymamád rajztanár volt a suliban, vannak még más művészek is a családban?

A dédapám festett, a húgom és én is művészeti gimnáziumot végeztünk. Családban maradt.

A művészek érzékeny emberek. A kortársaid hogyan fogadtak téged?

Nehezen. Mindig különc voltam és megosztó személyiség. Vagy nagyon szerettek, vagy nagyon utáltak. Nem tartom magam művésznek, de ez az irány egy magányos szakma. Kevés a megértő ember.

Nehéz elhinni, hogy utáltak. Mi volt ennek az oka?

Akit nem értenek meg, abban kialakul egy ellenszenv, meg egy antiszociális viselkedés, meg a „csakazértis”. Ez beképzeltségként mutatkozik másokban. Pedig csak védekezés, de így érthető, ha nem kedvelik az embert.

Ez a „csakazértis” vitt előre, ha nem tévedek?

Igen! És megérte.

Nem neveznéd magad művésznek, de ennek ellenére megnyertél nemrégiben egy énekversenyt.

Igen! Akkor indult be igazán minden. Elkezdtem a Mcdonald’s-nál dolgozni, majd kiírtak egy versenyt, amire jelentkeztem a Voice of McDonald’s-ot. Emlékszem a főnököm még ironikusan meg is jegyezte: Na, mi a cél Anita, London? És igen, sikerült. Persze a város, és az emberek nélkül, akik szavaztak rám, nem sikerült volna. London pedig olyan szakmai előrelépést adott, hogy nem volt kérdéses a további jövőm. Persze rengeteget kellett és kell tanulnom.

Tehát hamburgersütögető lányból dobbantottál a „világot jelentő deszkákra”. Első lettél a magyarországi versenyen. Londonban milyen sikert értél el?

Mondhatjuk így is. A vendéglátás jó iskola, megtanít az embereket boldoggá tenni. Igen, hazai pályán első lettem, a nemzetközi döntőn ötödik helyezést értem el, valamint megnyertem az online szavazást. 20 országból, voltak versenyzők, úgy gondolom ez jó eredmény volt.

Ez kiváló eredmény. Mégis alig lehetett hallani erről a médiában. Mi ennek az oka?

Ez az éttermek között zajlott, és nem a nagy nyilvánosságnak szólt. De nem is lettem volna felkészülve a médiára akkor.

A hazai szakma is figyelmen kívül hagyta ezt a versenyt?

Nem. Éliás Jr. volt a felkészítő tanárom, neki sokat köszönhetek, de a pillanat, hogy többen tudjanak rólam, csak később jött el.

De eljött. Hol tartasz most?

Jelenleg egy hazai tv műsor szereplője vagyok, a nagy áttörést ettől a lehetőségtől várom, a Rising Star versenyzőjeként próbálok bizonyítani. A műsor forradalmian új, a nézők egy mobil applikáción szavazhatnak, ami teljesen ingyenes, ezáltal az eddigieknél sokkal látványosabban részt vehetnek a műsorban és konkrétan irányíthatják annak kimenetelét.

Hogyan jutottál be a műsorba?

Jelentkeztem, és a Londonban is énekelt dalom megfogta a producereket, ami miatt a zsűri elé állhattam.

Milyen stílust képviselsz? Egyáltalán van-e lehetőséged bekategorizálni magad?

Sok kitalált figura van a médiában, de én szeretnék önmagam lenni. A pin-up stílust képviselem. 40-50-es évek amerikai stílusa, az abszolút klasszikus nőiességet. Nagyon fontos számomra, hogy maximálisan nő legyek a magánéletben, és a színpadon is. Mindezt megbolondítottam a rózsaszín hajammal. Frizura terén kaméleon vagyok, mindig változok. A jelenlegi hajam saját ötlet, de Zámbóné Palkó Edit mesterfodrászra bíztam magam. Ő pedig nem spórolt az ollócsattogással.

Néztem ezeket a tehetségkutató műsorokat, volt olyan, aki végig vihette a stílusát, de sokan csapongtak a különféle irányzatok között.

Nem tudom mi a jobb és azt sem, hogy mennyire van beleszólása a versenyzőnek, majd meglátjuk. De én úgy gondolom, hogy ha valaki magát adhatja, akkor a „teljesítménye” is jobb.

Ugyan még nagyon az elején vagy, de mit tervezel a műsor után?

Számomra csakis „A” – terv létezik. Ha van „B” – terv akkor a biztonság tudatában soha nem fogsz 100%-on teljesíteni, hiszen mi történhet, ha az első nem sikerül? Érvénybe lép a második. Ha ez áll fent, akkor nincs rangsor, csak felvázolt, átlagos lehetőségek. Az „A” az álmod, a célod és az életed kell, hogy legyen, amiért bármire hajlandó vagy. Az „A” terv saját magad vagy! A „B” pedig a bónusz, lehetőségeket kínál, amiket ki kell használni és pár szabályt betartani: Sose függj mástól. Ne másoknak akarj megfelelni. Legalább 10-ig érdemes megtanulni számolni! Szívügyem Újkígyóst eszmeileg támogatni, hiszen a karrierem során is itt kaptam az első szoknyaindítást. Szívesen kísérem figyelemmel az újkígyósi történéseket, és ha lehetőségem engedi, szerves részét szeretném képezni a jövőben. A Zubán Gabriella által szervezett gyermekkórus nagyon jó. Saját példámból kiindulva a rendezvényeken való szereplés és a szereplésre való nevelés sokat jelent. Terveim között szerepel egy nagyobb karitatív, művészeti, szociális tevékenység (ha már Isten adott rá lehetőséget). Áldom Békés megyét! Most Pesten tapasztalom, mennyien tisztelik a környéket és kíváncsiak rá. Mivel Újkígyós tehetséggondozása nagyon magas színvonalú így valamilyen úton-módon benne lesz. Nagyon szeretnék embereket inspirálni, vagy eljutni arra a szintre, hogy lehessen is. Ezt nagyon sok ember megtehetné, de nem törődik vele. Sok gyereknek kell egy példa, aki miatt nem feltétlen énekesek akarnak lenni, hanem 120%-on teljesítve mérnökök. Nagyon kevés szülő támogatja érzelmileg a gyerekét és itt tényleg nem anyagiakra gondolok. Nekünk se volt soha sok, de lelkileg rengeteget kaptam. Édesanya tréner lett, vele szeretnék majd egy roadshow szerű tevékenységet létrehozni. Tudod, ő az agy én az arc, de ez kell hozzá, persze ingyenesen.

Karitatív, művészeti, szociális tevékenység, roadshow. Szóval mit is szeretnél?

Mindent egybe. A zenét találkoztatni a lélekkel. A zene teljesen a lélek hangja. De ahogy a zenei tudást építjük, ugyanígy van ez az életben is. Ha a lélek nincs rendben, akkor nem fejlődünk, stagnálunk. Persze ez nem feltétlenül csak negatív dolog, de jobb, ha nem rekedünk meg. Pl.: az első magán énekórák témája a testi energiák felhasználása. Ez nagyon érdekes és gondoljunk bele, ha ezeket az energiákat más dologra lehetne fordítani, akár a tanulástól kezdve egyéni lélekfejlődésre, depressziókezelésre mennyivel jobb lenne. Majdnem pszichológia, csak abban különbözik, hogy nem a problémára összpontosít az illető, hanem a pozitív tulajdonságokra, ezáltal a probléma is megoldódik vagy feloszlik. Ezt kellene egyfajta önismereti tréninggel, zenével, siker sztorikkal előállítani. Meggyőződésem, hogy sokkal több tehetséges ember bukkanna elő, vagy többen lennének ambiciózusabbak.

A pszichológia foglalkozik a pozitív megerősítéssel, ez ahhoz hasonlatos. A technika pedig a zene, mint átvivő közeg.

Igen. Őszinte leszek én voltam természetgyógyásznál, pszichológusnál, kineziológusnál. Mindegyik azt kérdezi, hogy: „Mi a probléma?” A legtöbbször a válasz az, hogy: „Saját magam.” Ha máshogy kezelnék a dolgokat pl.: Min akarsz változtatni, mit akarsz elfogadni magadban vagy erősíteni? Az hatásosabb eredményt hozna. Az elfogadás, megbocsájtás, a megváltoztathatatlan tények kezelése az elsődleges, csak nem mindegy milyen formában.

Az, hogy valaki elmegy pszichológushoz, természetgyógyászhoz, kineziológushoz nem baj. Nyilván tanulták ezeket a módszereket. Amit te mondasz ez nekem forradalmian új megközelítése a dolgoknak.

Örülök, ha így gondolod. Nem egyedi munka, anyával dolgoztuk ki a munkatervét.

Megkérdezhetem miért kellett felkeresned ezeket a szakembereket?

Nehezen tudtam feldolgozni a szüleim válását. Borúsan láttam a dolgokat, nem mertem énekelni sem, mert csúfoltak érte. Sorolhatnám még, de ezeket én kezeltem. A pszichológusok kinevettek, amikor tudattam velük a nagy terveket mi akarok lenni… Ezért nem értek egyet a munkájukkal teljesen. Egyébként minden hit kérdése. Tudod: „Az emberek előbb kinevetnek az álmaid miatt, aztán utálnak, ahogy megvalósítod őket.” /Schwarzenegger/ Klisé, de így van.

A gyerek, mindent akar. Nem győzzük neki mondani, az ostoba társadalmi konvenciók miatt, hogy: „Jaj ne azt mond, hogy akarom, hanem, hogy szeretném.”

Igen átéltem. Pedig az akarom a helyes.

Turovszki Krisztián

 

Kapcsolódó hírek

Kövessen minket a Facebookon is!
Facebook Pagelike Widget
Következik
  • Nincs esemény
  • Naptár
    hét
    ked
    sze
    csü
    pén
    szo
    vas
    h
    k
    s
    c
    p
    s
    v
    28
    29
    30
    31
    1
    2
    3
    4
    5
    6
    7
    8
    9
    10
    11
    12
    13
    14
    15
    16
    17
    18
    19
    20
    21
    22
    23
    24
    25
    26
    27
    28
    29
    30
    1
    Megszakítás