„Akik imádkoznak, azok az Isten kezét fogják. Akik az Isten kezét fogják, azok nem vesznek el, azok túlélnek minden próbát.” – mondta Oláh Dénes, a Maros-Küküllő kerületi főesperes, aki a pünkösdi csíksomlyói búcsúi szentmise szónoka volt.
Nagyon jól jellemzi ez a gondolat Újkígyós 200 évét, hiszen az itt megélt időszaknak is alapvető jellemzője volt a munkaszeretet mellett, az ősi hagyományok tisztelete, az istenhit mindennapi megélése. Az évforduló kapcsán azért mentünk közös zarándokútra közel 130-an – ebből jutalomként 45 újkígyósi iskolás – és még sokan magánszervezésben a csíksomlyói Szűzanyához, hogy hálát adjunk az elmúlt kétszáz esztendőért és erőt gyűjtsünk az előttünk álló időszakhoz. Tudjuk, hogy az itthon maradottak közül nagyon sokan szerettek volna ott lenni, lélekben velünk is tartottak, a televízión keresztül követték a csíksomlyói nemzeti zarándoklat eseményeit.
Szépvíz testvérközségünk (benne Csíkszentmiklós és Csíkborzsova) fogadta az újkígyósi zarándokokat, akikre hálával és köszönettel gondolunk. Köszönettel tartozunk a szervezésért a Petőfi Sándor Művelődési Ház és Könyvtár, valamint az Újkígyósi Széchényi István Általános Iskola vezetőinek és dolgozóinak is.
Ebbe a négynapos kirándulásba, zarándoklatba sok minden nem fért bele. Csupán ízelítőt kaphattunk a gazdag erdélyi történelmi, építészeti, kulturális örökségből. A zarándokok közül sokan először jártak Erdélyben, első alkalommal csodálkozhattak rá a jellegzetes falvakra, a szemet gyönyörködtető festett székely kapukra, a havasok gyönyörűségére a Gyimesek-beli Fürjes-tetőről. Most szembesültek kézzelfoghatóan azzal, hogy Gyimesbükkön, Újkígyóstól 550 kilométerre húzódik az ezeréves magyar határ, de még azon túl is élnek csángó magyarok, akiknek őseiről a madéfalvi veszedelem emlékművénél emlékeztünk meg a történelem felelevenítésével, imádsággal, a magyar és székely himnusz eléneklésével és koszorú elhelyezésével.
A búcsú előtti nap elzarándokoltunk a csíksomlyói kegytemplomba, ahol a Szűzanya lábai előtt ajánlhattuk föl minden gondunkat, bajunkat. Szombaton a szépvízi keresztaljához csatlakozva vittük föl mi is a saját templomi lobogónkat a kb. 12 kilométerre lévő Somlyó-nyeregbe, hogy együtt imádkozzunk a többszázezernyi hívővel magyar nemzetünkért, Újkígyósért.
Nemzetünknek megújulásra, szolgálatra van szüksége. Ahogy az ünnepi szónok mondta: „Elérkezett az Istentől kapott kincsek, adományok, javak kamatoztatásának az órája. … Úgy közösségileg, mint egyénileg rá kell ébrednünk arra, hogy hivatást, küldetést kaptam. Isten valamit általam akar elvégezni. Valamit nekem kell elvégezni. Ha nem végzem el, népem, fajtám, egyházközségem lesz szegényebb.”
A prédikáció végén ezt hallhattuk: „A csíksomlyói kegyszobor úgy ábrázolja égi édesanyánkat, mint aki bal karján tartja áldást osztó szent fiát, jobbjában pedig jogar van. Ott Jézus mellett, Mária karján mindannyian elférünk. Elfér az egész világ gondja. Akkor hogyne férne el a mi népünk, a mi közösségeink minden gondja-baja. Tegyük oda. Tegyük oda egyszemélyes gondjainkat, de tegyük oda népünk gondjait is. Kérjük meg égi édesanyánkat: imádkozzon, esedezzen értünk, hogy legyünk öntudatra ébredt nép, az életét, képességeit közössége javára felkínáló nép, jó, alázatos vezetőkkel megáldott nép, valamint Istennel beszélő viszonyban lévő, imádkozó nép. S a többit bízzuk a jó Istenre.”
Odatettük Újkígyóst is a csíksomlyói Szűzanya bal karjára, minden gondunkkal-bajunkkal, segítségét, áldását kérve. Bízom abban, hogy ez a zarándoklat olyan lelki gyümölcsöket adott mindannyiunk számára, amely Újkígyós jövőjét fogja szolgálni.
Szebellédi Zoltán
polgármester
készítette.