Egy ember elment. Hiába nézzük fodrászüzletének becsukott ajtaját, várjuk a délutánt, amikor ismét nyitva lesz. Hiába várjuk, hogy újból meghallgassuk szívből jövő verseit, baráti társaságban vagy ünnepi rendezvényen. Nem fogjuk már hallani bársonyos hangját, ahogy magyar nótát énekel. Elmúltak a közös borozgatós együttlétek, amikor hol anekdotáit, hol komoly tanácsait hallgathattuk.
Pacsika László 72 éves korában, 2010. szeptember 25-én visszaadta lelkét Teremtőjének. Váratlan volt a betegsége, váratlan volt a halála. Augusztus 20-án akartuk neki átadni az „Újkígyósért” kitüntetést. Néhány nappal előtte még dolgozott. Meglepődve láttam az ajtóra kiírt tájékoztatást, hogy majd délután fog újra dolgozni Laci bátyánk. Azután a kiírás lekerült, mert látszódott, hogy nagy a baj. Hihetetlennek tűnt, hiszen mindig erősnek, vidámnak láttuk.
Az ünnepig reménykedtünk, hogy felépül és ott lesz velünk, át tudjuk adni a kitüntetést, amelyet a képviselő-testület adományozott neki, mert életművével Újkígyós hírnevét öregbítette – így például 2010 májusában a Partiumban, Érsemjénben rendezett nemzetközi Fráter Lóránd Nótaolimpián első helyezett volt. Nem tudott ott lenni, de bízott a felgyógyulásában, mert üzent, hogy majd átveszi a kitüntetést a legközelebbi neves ünnep alkalmából. Most már csak fiának tudjuk átadni a díszoklevelet és aranygyűrűt október 23-án.
Egy ember elment, jó szívvel emlékszünk rá. Isten nyugosztalja!
Szebellédi Zoltán
polgármester
Pacsika László
Könny
Szeretném hinni azt,
Hogy a temetésemen ott leszel,
Még az is lehet, hogy könnyezel,
Milyen kár,
Hogy akkor ez már
Örömet nem okoz nekem.
Vagy talán, mégis?
Lehet, hogy örömmel tölt el?
Ha onnan föntről nézhetem,
Hogy értem könnyezel.
készítette.