Harangozó Imre
Újkígyós, a szülőváros is elbúcsúzott P. Frank Pál SDB atyától.
Újkígyóson sokan ismerték, tiszteleték és szerették P. Frank Pál SDB atyát, településünk szülöttét. Közel hat évtizedes papi szolgálata során minden hazalátogatása alkalmával szentmisét mutatott be abban a templomban, ahol megkeresztelték. Méltó és igazságos, hogy a kibocsátó közösség képviseletében –maroknyi küldöttségünk– 2017. január 9-én elkísérte Őt utolsó útjára.
Pál atya hosszú, türelemmel viselt szenvedés után 2016. december 27-én hajnalban életének 88-ik, áldozópapságának 59-ik évében adta vissza nemes lelkét a Teremtőnek. Újkígyóson, a Hosszú utcában született 1928-ban. Családjáról, indíttatásáról így vallott rendtársának Csány Péter atyának: „Hatgyermekes, mélyen vallásos családban születtem. A család meghatározó jelentőségű volt életemre és hivatásomra. Apai nagyanyánk rózsafüzér társulati vezető és előimádkozó volt, én gyakran és már elég fiatalon részt vettem vele az imádságokon. Érdekes, hogy pont engem, a sorrendben negyedik gyermeket a jó Isten talán már ekkor kiszemelt magának. Ahogy az az esetek többségében lenni szokott, elsősorban édesanyám jóságos, szelíd lelkisége és határozott, rendszerető és csöndes embersége meghatározó volt számomra, de apám szorgalmas és tisztakezű életáldozata is nagyszerűen illeszkedett hozzá…”
A csöndes, jó képességű kisfiút a hat elemi osztály elvégzése után tanítója segítette a továbbtanulásban. Magára vállalta a polgári iskolai vizsgákra való előkészület költségeit. A négy polgári iskolai év után –felismerve a fiú hivatását– Takácsy Dénes plébános irányítja a papi szentség felé vezető úton. Frank Pál így került két évre diákként és kollégistaként a gyulai szalézi intézetbe. Itt döntött, hogy szerzetes lesz. Saját elmondása szerint döntését az őt támogató plébánosnak is nehezen merte elmondani, Takácsy Dénes azonban – aki valamikor maga is szerzetes akart lenni – megnyugtatta és áldását adta rá.
Első szerzetesi fogadalmát 1949. augusztus 16-án tette le Tanakajdon, 1957. június 16-án szentelték pappá Egerben, majd 1958. augusztus 25-én örökfogadalmat tett Budapesten.
Papi szolgálata kezdetén négy helyen volt kápláni állásban összesen 11 évig: Szegváron, Isaszegen, Dunaharasztin és Farmoson. Plébánosként három plébániát vezetett, Újszilváson 7 évig, Tápiógyörgyén pedig 14 évig szolgált. 1990-ben, mikor a magyar szalézi tartomány újjáéledt, azonnal jelezett és visszatért a rendi szolgálatba. Így került Pestszentlőrinc-Szemere telepre, ahol 16 éven keresztül volt igazgató-plébános.
Pál atya lelki üdvéért Havasi József nyugalmazott szalézi tartományfőnök mutatott be engesztelő szentmiseáldozatot a péliföldszentkereszti barokk kegytemplomban, majd a szentmise után a rend sírkertjében helyezték őt örök nyugalomra.
Péliföldszentkereszt országosan ismert búcsújáróhely, mely a 633 méter magas Gerecse nyúlványa és a 374 m magas Öregkő hegy lábánál fekszik. Régi zarándokhely, ahol mint azt egy korabeli Visitatio Canonica adatából tudjuk, hogy 1730. májusában egy sántán született gyermek csodálatosan meggyógyult.
Közvetlenül az I. Világháború előtt, 1913 végén vette át a kegyhelyet Don Bosco Szalézi Társasága. Ekkor az Olaszországban 1901-1913 között működő a Szt. Istvánról nevezett Magyar Szalézi Intézet mintegy 40 alsógimnazista növendéke szalézi tanáraikkal, nevelőikkel együtt az olaszországi Cavaglia városából költözött ide a földszintes kolostorépületébe.
Folyamatos építkezés, bővülés kezdődött. A kolostortól északra 1932 körül manzárdos főiskolát építettek. 1943-ban elkészült az egyemeletes, tágas zarándokház is a kolostortól nyugatra. 1950-ben a szalézi rendet is feloszlatták, az épületeket államosították. Vájárképző iskola és internátus működött itt 1950-1981 között, majd az emeletes zarándokház fogház lett, gondozottjai a szénbányában dolgoztak. A manzárdos teológiaépület a helyi TSZ vadászháza lett. 1992-ben a szalézi rend visszakapta az elkobzott rendházat és a hozzá tartozó létesítményeket. Az rend elhunyt szerzetesei, közöttük immár Frank Pál atya is, a kegyhely temetőjében nyugszanak.
Pál atyát gyászolja a Váci Egyházmegye, a Don Bosco Szalézi Társasága, rendtársai, rokonai, hozzátartozói és ismerősei. Tudatosan készülve a számadásra Pál atya így fogalmazott: „Szent Pál mondata állt mindig közel a szívemhez: Isten kegyelméből vagyok, ami vagyok. Ha tényleg lettem valami, Isten által meghívott és kiemelt pap, azt nem saját erőmnek, hanem a Gondviselés kegyelmének köszönhetem…”
készítette.