2017. február 9-én, csütörtök reggel autóbusszal Budapestre utaztunk 45 fővel, hogy megnézzük a Parlamentet és a Nemzeti Színházban megtekintsük a Tóth Ilonka című színpadi előadást. Az utazás jó hangulatban indult, igaz kicsit korán. Hamarabb értük el a fővárost, mint terveztük, ezért volt egy kis idő városnézésre is. Szabad program következett. A csoport nagy része megtekintette a Bazilikát, majd rövid séta után megközelítettük a Parlamentet.
(Fotó: Turovszki Krisztián)
Mint tudjuk, Magyarország parlamentje a legnagyobb Európában. A régi patinás épületet egy körszerű létesítményen, a Látogatóközponton keresztül tudtuk megközelíteni. Maradt idő arra is, hogy dísztárgyakat vásároljuk, mielőtt a parlamenti séta kezdetét vette volna. Mi Vantara Gyula országgyűlési képviselő vendégeiként tekinthettük meg a „házat”, akinek ezúton is köszönjük a lehetőséget! A Parlament berendezései, képei, szobrai csodálatos aranyozással rendelkeznek. Betekintést nyerhettünk a parlamenti közvetítések helyszínére, láthattuk a koronaőrök őrségváltását. A parlamenti látogatás végeztével szaporázni kellett lépteinket, hogy időben odaérjünk a Nemzeti Színházba. Mint már említettem, a Tóth Ilonka című színházi előadást tekintettük meg, Vidnyánszky Attila rendezésében. Nem tudom, kinek mit mond a cím, de nekem nem sokat mondott. Annyit tudtam, hogy az 1956-os forradalomról szól. Nagy segítség volt az előadást megelőző „ráhangoló” bemutató, amit az író, Szilágyi Andor tartott. Itt kiderült, hogy Tóth Ilonka egy ártatlan szereplő, aki orvostanhallgatóként egy önkéntesen kórházat vezetett. A Tóth Ilonkát megszemélyesítő Waskovics Andreát a színészek nagyjai vették körül, Bodrogi Gyula, Voith Ági és Csurka László, akik maguk is részesei voltak az 56-os forradalom eseményeinek. Hatalmas erő és kitartás sem volt elég ahhoz, hogy koholt vádakkal, embertelen körülmények és megfélemlítés közepette ítéljenek el vagy akár végezzenek ki ártatlan embereket. Az előadás vegyes érzelmeket keltett bennünk. Engem, személy szerint, nagyon megérintett, „hidegzuhanyként ért” a történet, sajnos ezáltal bele tudtam élni magam az akkor történt események sorozatába. Az előadás végén kicsit fáradtan indultunk haza Újkígyósra, megszakítva az utat egy kellemes vacsorával. Zárásként elmondhatom, örülök, hogy részese lehettem ennek a napnak és általa hasznos élményekkel gazdagodhattam.
Szászné Pintér Renáta
készítette.