“Azt mondani: ‘extra Hungariam non est vita’, hiábavaló s kacagást vagy szánakozást okozó beszéd…és mégis…van valami ki nem mondható, mi a nemesb embert ellenállhatatlan erővel csatolja hazájához, legyen az bár kopár mező, bár berkes lapály vagy hósivatag.”

Iskolánk névadója: Gróf Széchenyi István

A “legnagyobb magyar” 1791. szeptember 21-én született Bécsben. Apja Széchényi Ferenc, a Magyar Nemzeti Múzeum és az Országos Széchenyi Könyvtár alapítója, anyja, a keszthelyi Georgikont alapító Festetics György gróf leánya, Julianna volt.

1808-ban katona lett, de 1826-ban lemondott tiszti rangjáról, hogy az ne akadályozza nézetei szabad kifejtésében. Ekkorra már több módon igyekezett hazája elmaradt állapotán javítani és jó példával elöl járni arisztokrata társainak: 1822-ben meghonosította Pesten a lóversenyeket,1825-ben létrehozta az Első Lótenyésztő Egyesületet és egy évi jövedelmének felajánlásával megvetette a Magyar Tudományos Akadémia alapjait.

Az ezt követő 1830-as és 40-es évekre tehető reformkori elméleti és gyakorlati tevékenységének fő időszaka.

Elméleti munkái közül kiemelkedő művei:

Hitel /1830/-reformrendszerének leglényegesebb vonásai

Világ /1831/-a nemzeti átalakulás útja és teendői

Stádium 1833/-tizenkét törvényjavaslatba foglalja korának reformprogramját

Főbb gyakorlati tevékenységei: részt vett a dunai gőzhajózás életre hívásában, a pesti Hengermalom és a Kereskedelmi Bank alapításában, foglalkozott a magyar színház kérdéseivel, elősegítette a bortermelés és a selyemhernyó-tenyésztés fokozódását, irányította az Al-Duna szabályozását; nevéhez fűződik a Lánchíd létrehozása, a Tisza-szabályozás megindítása, a balatoni gőzhajózás életre hívása.

1845-ben kormányzati szerepet vállalt: a Helytartótanács közlekedési bizottságának elnöke lett, majd 1848-ban közmunka és közlekedésügyi miniszterként részt vett a Batthyány-kormány munkájában.

1848. szeptember 5-én a nyílt fegyveres összecsapás küszöbén idegrendszere összeomlott és háziorvosa kíséretében a Bécs melletti Döblingbe vonult az ideggyógyintézetbe, ahol 1860. április 7-ről 8-ra virradó éjszakán pisztollyal véget vetett az életének.