A 2010. október 22-én megrendezett Kisvárosi Esték programsorozat keretén belül került sor Gera Katalin szobrászművésszel, Újkígyós Város díszpolgárával egy kötetlen beszélgetésre. A program házigazdája Szebellédi Zoltán polgármester, a művésznő beszélgetőtársa Harangozó Imre, az Újkígyósért Közalapítvány kuratóriumának elnöke volt.
Gera Katalin egy jól működő közösségbe született bele, a mai napig is meghatározza alkotótevékenységét a generációkon átívelő hagyomány. Ősei a többi dohánykertész családdal költöztek a településre. Számára fontosak a gyökerek, hiszen innen indult. „Jó a kapcsolatom az egész várossal, szeretettel látnak, jó ide hazajönni.”
A gyermekkorában zajló folyamatok, mint a parasztság tönkretétele, a végrehajtók világa rányomta bélyegét az életükre. A falu végén ennek ellenére is megtalálták a módját az örömnek, nagyon összetartottak az emberek. „Ki lehetett rekeszteni a szörnyű, nyomasztó világot.” Már gyermekkorában megmutatkozott tehetsége, amelyre a szülei figyeltek fel. Nem is volt kérdéses a továbbtanulás lehetősége, mert mindig jó tanuló volt. Édesanyja egy újságcikkben fedezte fel a budapesti képzőművészeti gimnáziumot, itt lehetősége volt, hogy egyre jobban fejlődjön. Nagyon sokat köszönhet a családjának. Bátyja 17 évesen elment dolgozni a vasúthoz, hogy ki tudják fizetni neki a kollégiumi díjat. Katalin – mikor bekerült a budapesti Művészeti Középiskolába -, falusi gyerek révén addig nem sokat látott a világból, nem volt elég művelt, de ezt sosem éreztették vele az osztálytársai. A tanárok is megértők és segítőkészek voltak.
Alkotásai kecsesek, láthatóan női kéz alkotta tárgyak. Felfedezhetőek bennük a szülőföldhöz való ragaszkodás elemei. Műveiben a gyermekkorához tér vissza. Nemcsak a paraszti élet keményebb része, hanem a családi összejövetelek is megjelennek bennük. Körülbelül 40 db köztéri alkotása van, amelyek között díszkutak, portrék, szobrok, domborművek valamint emlékművek találhatók.
22 éve tanít a Kaposvári Egyetem Művészeti Karán. Az ő nevéhez fűződik többek között a látványtervezés alapszak létrehozatala is. „Jó fiatalok közt lenni, fiatalon tartja az embert.”
A művésznő még diákéveiben ismerte meg férjét, Csernák Árpád színművészt, akivel a Színművészeti Kollégiumban találkozott. Árpád is nagyon szeretett olvasni és festeni. A közös érdeklődési kör és az ismeretség hozta őket össze, amiből később Debrecenben házasság született. „ A mi családunk egy alkotó műhely”- mondja. Családjával kiemelkedő szerepet vállalnak a szellemi életben. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint a 2002-ben létrejött Búvópatak című folyóirat: „Kívülről nem látszik, de ott van és tiszta a vize.”
2006-ban készített egy életfa szobrot Kaposvárra, amely egy olyan köztéri alkotás, melyen kaposvári újszülöttek nevei szerepelnek. Ez az emlékmű megtelt, ezért valószínűleg készítenie kell majd egy új szobrot. A másik két folyamatban lévő munkája az a két szobor mely, Kaposváron egy kör alakú kápolnába kerülne. Az egyik egy Pieta, a másik, pedig egy egészalakos Szent László szobor. A közeljövőben egy birkózó olimpikon portréját kell elkészítenie, egy emléktáblával. Magának is szokott kedvtelésből szobrokat készíteni.
A Hazaváró Emlékkút bronzból és kőből készült makettjét ajándékozta Újkígyósnak, melyet fiával, Csernák Mátéval készítettek. Zárógondolatként így fogalmazott: „Elindult egy kis parasztlány és mégis eljutott valahová.”
Az estét Szebellédi Zoltán egy Winston Churchilltől vett idézettel zárta. „Egy pesszimista minden lehetőségben látja a nehézséget; egy optimista minden nehézségben meglátja a lehetőséget.”
Végül Harangozó Imre Radnóti Miklós Majális című versét idézte:
A hangraforgó zeng a fű között,
s hördül, liheg, akár egy üldözött,
de üldözők helyett a lányok
kerítik, mint tüzes virágok.
Egy lányka térdrehull, lemezt cserél,
a háta barna, lába még fehér,
a rossz zenén kis lelke fellebeg
s oly szürke, mint ott fönt a fellegek.
Fiúk guggolnak és parázslanak,
az ajkukon ügyetlen szép szavak,
duzzasztja testük sok kicsiny siker
s nyugodtan ölnek, majd ha ölni kell.
Lehetnének talán még emberek,
hisz megvan bennük is, csak szendereg
az emberséghez méltó értelem.
Mondjátok hát, hogy nem reménytelen.
Tömösi Helén, Turovszki Krisztián
készítette.
