MERT VÉDELEMNEK, CSAK ENNYI MARADT…
Városunk egyik kiemelkedő tevékenységet folytató civil szervezete az Ipolyi Arnold Népfőiskola, mely a hazai és határokon túli magyarságért tevékenykedik, s megalakulása óta a kulturális elszigeteltség és megosztottság leküzdése érdekében végzi munkáját. A Népfőiskola ebben az igen nehéz, pandémiás időszakban sem tétlenkedett. A 2020-as év eseményeiről, történéseiről Harangozó Imrével – az egyesület elnökével – beszélgetett Farkas Lilla.
Álmomban bivalyokat tereltem,
s míg békésen legelnek valahol
Csucsánál, a Köröst kísérő oldalon,
nézem őket, kezem a fénybe emelem,
mert védelemnek, csak ennyi maradt,
és sajog fölrepedt, égő homlokom.
Mint vér folyik a verőfény a dombon
és a bivalyok csak néznek, mit sem sejtve,
tudatlanságukban békésen fekszenek,
Kérődznek, így érkezik az álom béli este…
Harangozó Imre
A RIPORT LAPOZHATÓ FORMÁTUMBAN IDE KATTINTVA OLVASHATÓ
2020 végéhez közeledünk. Minden év végén sokan számot vetünk, végig gondoljuk, hogy mi minden történt.
Eredményekben, eseményekben gazdag volt-e az elmúlt 12 hónap, s hogy mindent egybevetve, mégis milyen minőségű évet tudhatunk magunk mögött. Egy évvel ezelőtt sokat olvashattuk, hallhattuk, hogy 2020 a változás éve lesz. Azt már viszont kevesen, talán senki nem gondolta, hogy ennyire gyökeres változásokat fogunk megélni, s hogy ilyen soha meg nem élt helyzet elé állít bennünket a gondviselés.
Az igazán elhivatottakat azonban még ez az év sem törte meg.
Az Ipolyi Arnold Népfőiskola Kulturális Egyesület ebben a pandémiás esztendőben is igyekezett folytatni a hagyományos népfőiskolai tevékenység mellett a szellemi örökségünket, hon- és népismereti értékeinket összegyűjtő, s azt a tudományos ismeretterjesztés igényével bemutató tevékenységét. Az Egyesület ez évi tevékenységéről, megvalósult programjairól kérdeztem Harangozó Imrét, az Egyesület elnökét.
Visszapörgetve a naptárt, az Ipolyi Arnold Népfőiskola, már rögtön januárban egy érdekes, eseménnyel indította programját Újkígyóson. Elmondanád mi is volt ez pontosan?
Szeptemberben, mikor éppen órát tartottam, bekopogott hozzám egy úriember, már nem emlékszem pontosan, hogy honnan jött, de nem a szomszédból, valahonnan a Dunántúlról, és a moldvai kiállítást kereste. Nagyon örültem, hogy ebben a „turizmusszegény” időszakban is, eljön valaki Újkígyósra, hogy ezt a kincset megnézze. Bemutatnád pár gondolatban, hogy milyen kincs vonzotta őt (is) ide, s hogy mennyi embert is hozott el hozzánk ez a gyűjtemény?
Újkígyósi székházunkban berendezett s a Kárpát-medence szerte ismert és elismert, a városi és Békés megyei értéktárban is számon tartott, igényesen kivitelezett kiállításainkban megjelenik a hely szelleme, valamint – hazánkban egyedülálló módon – a moldvai csángómagyarok példátlanul gazdag tárgyi öröksége is. 2020-ban, október végéig több mint 623-an látogatták meg a kiállításokat. Látogatóink többsége emiatt érkezett a településre.
Az Egyesület munkájából évről évre kiderül, hogy jó kapcsolatot ápol más hasonló szervezetekkel, s rendszeresen segíti mások munkáját, valamint egyfajta mentortevékenységet is végez, segítve a népművészet iránt érdeklődő, fiatal gyűjtők elindulását. Melyek a legfontosabb események e tekintetben az elmúlt évben?
Kiemelkedően fontos minden területen a kapcsolatok erősítése, az előttünk járók tapasztalatának, tudásának megismerése, az együttműködés. E célok mentén megvalósult legfontosabb eseményeink:
2020. augusztus 27-től 29-ig az Ipolyi Arnold Népfőiskola képviseletében részt vehettünk a Nemzeti Művelődési Intézet szervezésében megvalósuló Népfőiskolai Látóúton. A program a „Művelődő közösségek az Alföldön” címet viselő projekt keretei között zajlott, melyben a közművelődési, kulturális intézmények, a térségben működő népfőiskolai kezdeményezések bevonásával a jelenlegi helyzetet bemutatása, átfogó szakmai kép nyújtása, valamint a már korábban is meglévő kapcsolatok erősítése volt a cél. Az út fontos állomása volt Újkígyós is. Városunkban köszönthettük a Csongrád, Békés és Hajdú-Bihar megyében működő népfőiskolai közösségek, a teljesség igénye nélkül a Bihari Népművészeti Egyesület, a Bihari Szabadművelődési és Népfőiskolai Egyesület, a Kék Kálló Menti Népfőiskolai Társaság, valamint a vésztői Sinka István Művelődési Központ, Népfőiskola és Városi Könyvtár vezetőit, képviselőit. Kedves vendégeinknek bemutattuk a település múltját és jelenét, valamint az Ipolyi Arnold Népfőiskola három évtizedes szakmai tevékenységét és kiállításait is. Az újkígyósi programrész a Park Étteremben elköltött ízletes ebéddel zárult, s utazás után folytatódott tovább Mórahalmon…
A mórahalmi Kapocs Népfőiskola példaként tekint a három évtizedes tapasztalattal bíró Ipolyi Arnold Népfőiskolára. Mint írják, e tapasztalatok átadásával nagyban segítettük munkájukat. Többek között azzal is, hogy egy-egy programjuk eredményeként létrejött kiállításainkat rendelkezésükre bocsátottuk. Ennek köszönhetően az újkígyósi Ipolyi Arnold Népfőiskola ’56-os kiállítását, valamint a moldvai csángómagyarok életébe is bepillantást engedő fotótárlatát is láthatták az érdeklődő mórahalmiak.
Az Ipolyi Arnold Népfőiskola és személy szerint én is szerény lehetőségeink határáig egyfajta szakmai segítséget nyújtott egy ígéretes fiatal gyűjtőnek, a 22 esztendős Pusztaföldváron élő Nagy Ádámnak, aki nagy szorgalommal gyűjti a hagyományos élet tárgyi emlékeit.
A mezőgazdasági eszközökből, különböző népi mesterségek, szakmák tárgyi emlékeiből és a népművészet jeles tárgyaiból összeállított kiállítási anyagot 2020. november 6-án a gyűjtő szülőházában közösen nyitottuk meg.
Gurzó K. Enikő a Magyar Nemzet újságírója, aki az Ipolyi Arnold Népfőiskola elnökéről, Harangozó Imréréről készülő riport kapcsán 2020. november 17-én járt a Népfőiskola székházában. Írásában egy éppen folyamatban lévő film forgatásról is megemlékezik: „Kilépünk a bánáti szobából, és már az újkígyósi teremben is vagyunk, ahol épp a napokban filmet forgattak a Hagyományok Háza égisze alatt. Érkezésünkkor Imre épp a munkálatok utolsó nyomait igyekezett eltüntetni.”
Erre azért nagyon felcsillant a szemem, miről is van szó?
Valóban éppen forog egy filmes sorozat, melynek fontos helyszíne volt az Ipolyi Arnold Népfőiskola újkígyósi székháza. A tervek szerint 12 epizód készül, melynek minden része egy-egy magyar népdalt, balladát mutat be. Ígéretes a stáb névsora, a sorozat rendezője Sztanó Hédi, operatőre Dénes Zoltán, az élő hangot pedig Juhász Réka énekes, gardonos, a Népművészet Ifjú Mestere adja, aki egész családja révén valósággal beleszületett a népzene és a táncházmozgalom világába. Éppen erre a személyes attitűdre épül a film, hiszen Réka előadói pályája mellett alapvetően fontosnak tartja a népdalhoz, de tágabb értelemben a saját kultúránkhoz fűződő érzelmi viszony erősítését, továbbadását, tanítását. A tervek szerint minden epizód egy-egy népdalt mutat be, segítségül hívva Harangozó Imre gondolatait és az Ipolyi Arnold Népfőiskola gondozásában lévő gyűjteményéből válogatott tárgyak jeleit.
Igen, jók az értesülések. A könyv címe Napkeleti kalászat, s az erdélyi Tortoma Kiadó gondozásában lát napvilágot. Az Ipolyi Arnold Népfőiskola archívumát is használó kötet címe utal rá, hogy egykor Újkígyóson, mint mindenütt a paraszti közösségekben szokásban volt, hogy szándékosan hagytak a mezőn kevés gabonát a szegények számára is. Azután ezt és az aratás során leejtett kalászokat azok öszszegyűjthették – ezt hívták kalászatnak – nálunk úgy mondták, „mögyünk böngészni”. Amolyan közösségi szociális háló volt ez, meg a gondosság és felelősség jele, emberekért, környezetért… Úgy érzem, nagyon alkalmas egy ilyen összegző, az elmúlt időszak értékeit számba vevő kötetnek.
Sajnos most nem lehetnek könyvbemutatók, elmaradt az ünnepi könyvhét is, sok jó találkozásával, kölcsönös dedikálásokkal, az egész szellemi pezsgésével. Táborok, nyári népfőiskola alkalmak sem voltak, vagy csak nagyon visszafogott formában. Pedig tavasszal egy önzetlen felajánlás jóvoltából ismét, új, átszerkesztett változatban elkészült a Tarnszcendens trambulin című, mára beszerezhetetlen kötetem új kiadása is. Talán éppen ezért olyan könyvbemutatóról álmodom, ahol sokan vagyunk, „bölcs szó fontolgat, okos szándék”, szól a népzene… Valahogyan Radna fényes csillaga és a Napkeleti kalászat között ott az egész életem.
2020 azt hiszem, hogy legtöbbünket számvetésre, átgondolásra késztette. Kíváncsi vagyok, hogy egy ilyen tevékeny egyesület elnökére, hogy úgy mondjam mozgatórugójára milyen hatással volt ez az év. Milyen
Egyre csak futunk valami után, a körülmények és önmagunk alkotta mókuskerékben. Ebben a fárasztó, kilátástalan loholásban az a legrosszabb, hogy elhisszük, hogy ennyi a világ. Egyedüli valóságnak észleljük, sajnáljuk, szinte már gyászoljuk magunkat… Azon tűnődtem a napokban, egy vígasztalan, későőszi délelőttön, hogy vajon képesek vagyunk egyet oldalra is lépni, kiszállni a mókuskerékből s egy pillantásra kívülről nézni az egészet?Köszönöm a beszélgetést!
Farkas Lilla
Farkas Lilla a Magyar Táncművészeti Főiskolán végzett táncpedagógusként 2002-ben. 1996-ban kezdett dolgozni a Békési Zeneiskolában, majd a Békéscsabai Bartók Béla Zeneiskolában folytatta pedagógusi munkáját. 2000-től a Hétpróbás Néptánciskolában oktatott. 2003-ban az Országos Szólótánc Fesztiválon Aranygyöngyös Néptáncos Díjat kapott, majd 2019-ben első ízben elnyerte az Örökös Aranygyöngyös Táncos Nők által abban az évben alapított Unikális Nő Díjat. Jelenleg is aktív táncos, a Balkán Táncegyüttes táncosa. 1991 óta tagja, 2010-től aktív közreműködője, majd 2016-tól elnöke a Békés Megyei Néptáncosok Szövetségének. 2016-tól elnökségi tagja az Örökség Nemzeti Gyermek és Ifjúsági Népművészeti Egyesületnek. Szívügye Békés megye néptáncélete és a megyei együttesek és táncosok közösségének építése, emberi és szakmai együttműködése.
készítette.