Múltunk időtlen útjai
Szőke István Atilla könyvbemutatója Újkígyóson, a Petőfi Sándor Művelődési Házban
Már a búcsút intett Nap helyét átvevő Hold sejtelmes, fényt elrabló hangulatában érkeztünk Újkígyósra, ott is a gyönyörű park ölelésébe búvó művelődési házhoz. A parkra úgy szállt le lassan, békésen a sötétség, mint aki tudja a kötelességét. A szép ívű, karcsú kandeláberek fényében is be lehetett látni a gondosan rendezett ligetet, ami szinte előkészítette az est ígéretét. Szőke István Atilla Időkortyolók című regénye második kötete, az Időkortyolók a Pilisben könyvbemutatója a magyar kultúra napjának reprezentáns része lett.
Minden túlzás nélkül, átölelő, szeretetteljes, baráti fogadtatás várt minden érkezőre. Olyan érzése támadt az embernek, hogy nem is egy intézmény rendezvényére érkezett, sokkal inkább valamilyen családi összejövetelre. Szinte mindenki mindenkit ismert, s ha nem ismert, akkor is úgy üdvözölték egymást, mintha a múltból léptek volna elő egy baráti kézfogásra. A teltházas nagytermi rendezvényt Lukoviczkiné Rozsnyai Ildikó, a művelődési ház igazgatója nyitotta meg, felkérve a résztvevőket, hogy mindenekelőtt közösen énekeljék el a Himnuszt. (Meglepő, amit ritkán tapasztalni, mindenki egy lélekkel, tisztán, félre csúszott hangok nélkül énekelt.) Nemzeti dalunk után köszöntötte a közönséget és a rendezvény szereplőit: Szőke István Atilla írót, Nagy Erika és Tomanek Gábor színművészeket, valamint a Tengelic Énekegyüttest, majd átadta a szót a település polgármesterének, Szebellédi Zoltánnak. A polgármester röviden, de nagyon megkapó gondolatokkal vezette be a könyvbemutatót. A nemzeti hagyományok ápolása – amint mondta – két szóban összegezhető. Ez a két szó pedig: a közösségformálás és a népszerűség. Ezeknek az értékeknek jelentős és kiváló képviselőjeként nevezte meg az est vendégét, Szőke István Atillát, akinek célja a magyar nyelv ápolása, a nemzet hagyományainak őrzése és a generációkon átívelő magyar nyelv teremtő erejének népszerűvé tétele.
Miután a könyv szerzőjéhez, Szőke István Atillához került a szó, a Himnuszról, annak keletkezéséről, a korszakok, eszmék viharában átszenvedett változtatatási szándékairól szólt. Példaként említette meg az ötvenes évekből Rákosi Mátyást, aki egyszer behívatta Illyés Gyulát és Kodály Zoltánt azzal a céllal, hogy egy „szocialista” himnusz megalkotására lenne szükség. Kodály Zoltánnak erre annyi válasza volt, hogy „Jó nekünk a régi himnusz.” Az est vendége illusztrálásként összehasonlította nemzeti dalunkat néhány ország himnuszával. Érdekes dolgokat tudhatott meg a közönség, mint például azt, hogy Debály Ferenc Józsefet, a magyar származású zeneszerzőt, idegen nevén Francisco José Debali-t, aki kalandos utazásai során eljutott Uruguayba és Paraguayba, nemzetük himnuszának megkomponálására kérték fel. Szőke István Attila visszatérve a magyar Himnuszra, meghatóan vallott arról, hogy Kölcsey és Erkel szellemi találkozásával megszületett ez a gyönyörű dal. A Himnusszal kapcsolatos gondolatait egy szívbe markoló mondattal zárta: „Szállt a magyar zene és Isten szemében megcsillant a remény.”
A könyvbemutató folytatása előtt a Tengelic Énekegyüttes kedveskedett a közönségnek népi dalok előadásával.
Szőke István Atilla gondolatait folytatva, a két könyv üzentére, témájára, szereplőire tért ki. Az első kötetben már az olvasó megismerhette a szereplőket, az idős Tudós Töhötömöt és barátját, az ifjú Kovács Gyurit, akik a múlt és jelen misztikus kapcsolódásában keresik a választ Atilla, Árpád, Mátyás király és a többi történelmi alak szerepére, a több évszázados magyar múltra. De nemcsak keresik, féltik is a magyar múltat, itt most, a jelenben. Ennek a kötetnek a folytatása az Időkortyolók a Pilisben. Azért a Pilisben, mert ennek a teremtői édenkertnek, állítólag mindenhez köze van. Akkor nyilvánvalóan a hun-magyar regékhez, mondákhoz is. A könyv borítójának készítője Barcsik Géza, a rajzok Pelle Rita gyönyörű munkái.
A könyv történeteiből Tomanek Gábor Nimród király palotájába tett „látogatást”. A mesei hangulatú szöveggel, az előadásmód hangulatával a színművész átvarázsolta a közönséget a hun-magyar legenda világába. A felolvasott szövegrész után ámulatba ejtő pilisi képeket vetítettek ki, melyek megmutatták az Atillafej-sziklát, a Holdvilág-árkot, a Mackó-barlangot, a Teve-sziklát, ahol az Egri csillagok jeleneteinek egy részét forgatták, de még sok más szépség is látható volt ebből a csodálatos tájból. A képek látványa után Nagy Erika színművésznő lépett színre. Igazi, érzékeny női jelenetként Atilla születését olvasta fel. Bájos jelensége elragadta a közönséget, miközben lágyan, belesimulva a szövegbe, átváltott énekre. A gyönyörű, archaikus dallam, a bámulatosan szép hang, igazi csemege lett.
A könyvből ismét részlet felolvasása következett. Tomanek Gábor előadásában a székelyek harca – a földjüket elfoglalni szándékozó ellenséggel szemben – elevenedett meg. A hős, honjukat védő székelyek seregét az idő ködfátyolából színre lépő Csaba vezette. Csodálatos szöveg, amely a színművész előadásában „megült” a közönség szívében, hogy majd hazaérve tovább gondoljanak mindent. A szerző megható gondolatai a múltról és jelenről szinte összekapcsolták az időzónákat. Ahogy mondta, „a mostani világtól elhomályosított ember nem látja meg a sok csodát”.
Álmos születését Nagy Erika idézte meg igaz egyszerűséggel és mégis mély érzelemmel, az anyaság fájdalmas örömódájává emelve, ahogy ismét dallamban zengte el a csodás élményt. Újra a Tengelic Énekegyüttes következett, az előzőhöz képest pergőbb zenei rigmusai simogatták a lelket. Őket követően ismét Nagy Erika lépett színre, megidézve Álmos fejedelmet, amint körbe néz a Kárpát-medence tájait csodálva. Végül az utolsó állomásához érkezett az est. Tomanek Gábor az Árpád fejedelem feltámadásáról szóló látomást olvasta fel, amely, hol másutt, mint a Pilisben történhetett. Felolvasásában, különleges hanghordozásában, valóban életre kelt egy legenda.
Szerző: Zsidov Magdolna
készítette.